The BOSS 2012.04.27. 22:22

Egy új élet...

Ez a bejegyzés nem Angliáról fog szólni. Ezt azoknak írom akik kíváncsiak miért nem volt blog lassan 10 napja...

2 olyan megrázó dolog történt velem ami elvette minden erőmet... Valahol ott hagytam abba, hogy várom a feleségemet látogatóba... egy Edda idézet írja le legjobban az egész sztorit... 

"Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés." ...

és a folytatás is teljesen igaz

"Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem."

Szóval így indult a 4 napos látogatás... Én azért megpróbáltam ember maradni, és emelt fővel veszíteni... úgy gondolom maradéktalan Gentleman voltam.

Ezek után szerdán hazarepült.. magával vitte minden álmomat, vágyamat... Másnap jött egy nagyon megrázó hír. Elveszítettem egy igaz barátomat. Szegény nagyon beteg volt, de ennek ellenére soha nem panaszkodott, nem hallottam tőle rosszat pedig minden téren megkínozta a sors. Erős ember volt, olyan akire mindig számíthattunk, aki még a legnehezebb időkben sem fordult mások ellen. Olyan EMBER (igen csupa nagybetűvel) aki mindig hűséges volt önmagához és azokhoz akik hozzá közel álltak és az igaz barátaiért mindet megtett, feláldozott... Manapság a hűség, önfeláldozás, önzetlenség olyan tulajdonság ami nagyon nagyon kevés emberben van meg. Isten veled Pali barátom, remélem már az égi horgászmezőkön pecázol....

Szóval eddig a múlt. Most új célokat kell hogy teremtsek magamnak. Először is fel kell dolgozni a történteket, el kell engedni aki menni akar... Nagyon nagy a nyomás... De tudom hogy a gyémánt is nagy nyomáson készül. Érzem és tudom hogy az érzelmek vihara most egy darabig velem lesz, de ha elül a szörnyű vihar és kisüt a nap akkor látszik csak a szivárvány, és az én szivárványom tövében ott vár rám a kincs... nem tudom milyen formában, nem tudom mikor de megtalálom! 

Ma megtettem az első lépést... Elmentem vásárolgatni magamnak... Nem letten sem femina jellem, sem exhibicionista inkább ha jellemezni kellene egy kis önzőség volt benne. Magamra költöttem... Eddig folyamatosan ott lebegett a cél a szemem előtt hogy mire kell félretennem.. Miután letudtam az itt összeszedett adósságot, egyből arra spóroltam, hogy a feleségemnek mindent megtudjak adni amikor kijön... És a tervet véghezvittem, szakítás ide vagy oda... utoljára mégegyszer. De ma? Ma csak a vásárlás kedvéért vásároltam... Mert tudom hogy megtehetem. Dolgoztam és élveztem.. Persze ez így sarkított egy kicsit mert sokkal édesebb volt a szám íze mikor a szeretteimnek vásároltam, de elindultam az utamon... A legjobban attól félek, hogy a közvetlen családomon kívül lassan mindenkit elvesztek a sors furcsa játékának köszönhetően... 

De megvan az új jelmondatom: KEEP YOUR HEAD UP!!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://hianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr704477275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vwpolo · http://edrink.blog.hu 2012.04.28. 15:57:17

Részvétem, minden tekintetben! Fel a fejjel, az olvasóid veled vannak, ha ez számít egy kicsit is átvészelni a nehéz időszakot:) Kitartás:)

micsoda? 2012.04.28. 15:58:00

Nagyon sajnálom az eseményeket. Okos volt, hogy vásárolni mentél. A volt gyarmatokról sok minden érdekesség származik. Ha lehet a "közeli ismerősöd" ne onnan válaszd. Van bőven magyar leányzó kint is.
/na még egy olvasott bölcsesség/ :)
„Nevess mindig csak magadon, és amikor jönnek a könnyek, fogadd el, szenvedj, aztán lépj tovább.”

Jokki 2012.04.28. 15:58:21

Hát Haver ezek tényleg kemény dolgok de Te tudod a legjobban az igazi férfi a nagy pofonok után is fel áll mert onnan szép nyerni!

lipton-szabi (törölt) 2012.04.28. 22:24:46

Tudd és érezd, rám mindíg számíthatsz.

Léket kapott közös ügyünk
Keményen alánk vágott a sors
Békében elvállni, ez is valami?
Az élet a végére ennyit hagyott
Eddás társak emlékeztek,
Küzdöttünk mi eleget,
Bárhol vagytok, azt kívánom
Óvjon az ég titeket!

Őrült rohan a zárt osztályon
Fel vagy le- ki dönti el?
Együtt rohantunk idáig
Ki eddig köszönt ma nem ismer
Ha hagyom, Persze, ha hagyom,
A rágalom meglenne most vastagon,
De vágyom, sőt akarom az újat
Hogy a tegnap után más legyen a holnap

Gusshun 2012.04.29. 12:22:22

Kitartás!

“For every dark night, there's a brighter day”

Cinkapanka 2012.04.29. 14:38:36

Nagyon sajnálom ami veled történt. Én 1,5 éve mentem át ezeken. Az idő ugyan nem gyógyítja be teljesen a sebeket hiszen a heg mindig ott marad, de idővel könnyebb lesz. És igaz, hogy a szivárvány végében ott vár rád a kincs. Kitartás!

johnibyg 2012.04.29. 22:12:54

Csak ezek után ne merjed a Szomorú vasárnapot meghallgatni, mert akkor nem lesz tovább blog...

Fel a fejjel, igyál kicsit, idővel jobb lesz.
süti beállítások módosítása