The BOSS 2012.11.11. 22:48

Újratöltve

Sokat gondolkoztam... Mi legyen a bloggal? Folytassam? Vagy ne? Sok helyről kaptam megerősítést - köztük sok ismeretlen olvasótól is- hogy hiányoznak a történetek. 

Akkor kezdjük el... Valahol ott szakadt meg a "film" hogy elindultam Magyarországra... Nem írom hogy haza mert nem gondolom, hogy az az ország nekem még a "hazát" jelentené... 

Nagyon ambivalens érzésekkel indultam el és ez a kettős érzelem csak erősödött ott. Egyrészt nagyon nagyon jó volt látni több mint fél év után a szeretteimet, barátaimat, másrészről viszont amerre nézetem "nyomor" volt. Szűkölnek az emberek becsületes munka mellett is. Hihetetlen mennyire kontrasztos lett az ország... Van egy réteg aki még mindig jól él... nagyon jól. Van, volt és lesz is egy olyan réteg aki a létminimumon vagy az alatt él ezzel nem sokat lehet kezdeni. Viszont valaha volt egy "középréteg" is. Olyan emberek akiknek van lakásuk/házuk, autójuk, és élnek szolidan... Na ez a réteg tűnt el. Viszont minden rossz magában hordoz valami jót is. Ez esetben a jó egy változás. Hogy mire gondolok? Mivel az emberek egyre jobban ki vannak szolgáltatva az "elnyomó rezsimnek" (csúfolják őket politikusnak is), ezért egyre jobban egymásra vannak utalva. És mit eredményez az egymásra utaltság? Erősebb emberi köteléket, talán kicsit több odafigyelést. Ezt egyébként én is tapasztaltam. A barátaim önzetlenek voltak, és nem győztem eleget tenni a meghívásoknak. Szó szerint nem volt szabad percem. Találkoztam a feleségemmel is, ki a gyerekkori (volt) barátom kedvese lett... Hát nem volt egyszerű a dolog. 

Eltelt hamar az egy hét.Szinte észre sem vettem de már ismét a repülőn ültem és jöttem haza!!! Valahogy hatalmas megkönnyebbülés volt mikor leszálltunk Birminhghamben. Sokkal hidegebb volt, eset a tipikus aprószemű angol eső, de jól esett valahogy még ez is. Következő nap már ismét beindult a rendes életem. Szendvicsgyár, haza, vegetálás. 2 hétre rá egy "szép" keddi napon jött a telefon, a feleségem volt az. Közölte hogy másnap érkezik hozzám... Hogy mi van??? Most akkor Mégis? Újra? szóval...hát izé... szinte meg sem tudtam szólalni. Sokkolt a hír! 

És itt indult el egy új élet. Küzdelmes, de talán egy jobb élet. A munkahelyemen is történtek változások... Sajnos a turáni átok itt is eléri a magyarokat. Ha ketten vannak akkor már három irányba húznak. Itt is a pletyka, a másik zsebében, életében való turkálás lett a napi téma... nekem ez elég volt... Úgyhogy fogtam magam egy szép szerdai napon és elkezdetem munkát keresni. Pénteken volt az első napom. De érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Jelenleg már nem lehet egy erős alapvető angoltudás nélkül még csak bejutni sem a munkaközvetítőkhöz. Régen még volt több nyelvű regisztrációs lap, tolmács, vagy csak simán szerencse, de ma már aki nem tud kerek egész mondatban kommunikálni, az a bejáratnál kiesik. 

Hát én egyenlőre bent vagyok. Csak remélni tudom hogy nem csak karácsonyig szól ez az egész. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr734901788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anya-mami 2012.11.12. 18:16:37

Szia kisfiam!Nagyon örülök,hogy úgy döntöttél folytatod a blog írását!Attól függetlenül,hogy telefonon,kommunikálunk néha,szívesen olvasom a történeteidet...és az az igazság a melóban a lányok is nagy hallgatóid...hiszen mondtam már neked,hogy amikor ebédidőben felolvasok nagy lesz a csend és mindenki figyel! Szóval vártam vártuk a folytatást!
Ami a történetedet illeti,tudom sokan vannak akik -bocsánat-hülyének fognak titulálni,azért,hogy még is vállaltad az újrakezdést,a feleségeddel....véleményem nekem is van....de úgy gondolom,én teljes vállszélességgel melléd állok,mert az anyád vagyok és azt szeretném,hogy BOLDOG légy!És ha Te vele vagy boldog...akkor ezt tudomásul veszem.
Ami az új munkahelyet illeti kívánom legyen nagyon jó,és végre olyan ami megfelelő!
További szép estét kívánok,puszillak szeretettel!

Cinkapanka 2012.11.12. 22:45:44

Örülök, hogy folytatódik a blog. Sokszor benéztem hátha van új bejegyzés.

Drukkolok az új munkához és az újrakezdésetekhez is. :)

luppi 2012.11.12. 23:42:51

Szia hiszel még a mesében?

IQ_nuku 2012.11.12. 23:42:55

De jó, hogy folytatod!
Ahhoz képest, hogy mennyi idő telt el, igen rövidre sikeredett ez a poszt :) ... persze biztosan nem tartozik ránk minden.
Drukkolok, minden úgy sikerüljön, ahogy tervezed, szeretnéd.

Watermill 2012.11.13. 10:40:39

én is örülök, hogy folytatod, az újrakezdéshez, ( ha arról van szó) pedig kitartást, türelmet!

TéeS 2012.11.14. 00:22:38

Köszi, hogy nem hagytál fel a blog írásával! Kellett már ez mint egy falat kenyér... :D

Remélem azért az asszony hagy majd időt a bejegyzésekhez! :)

További sok sikert odakint!

micsoda? 2012.11.14. 20:17:22

Hűha, sokáig nem irtál, de nagyon észrevehető, hogy "sok minden történt" Sajnos folytatódik az elvándorlás, nem csoda, hogy az angolok tudás szerint szelektálnak. Igazat adok, én is észreveszem, hogy az emberek jobban figyelnek egymásra. Gondolom ez inkább vidéken jellemző. Pedig a kormány amit igér meg is tartja. Amikor pénzt igér /pedagógusok/ azt is megtartja:)

johnibyg 2012.11.14. 20:49:13

Jó újra olvasni rólad. A középréteg majdnem eltűnt, de a maradéka tartja magát még.
Neked meg legyen további szerencséd :-)

anya-mami 2012.11.18. 09:59:03

Szeretnék legalább egy héten egyszer olvasni Rólad! Látom gyermekem,nem csak én hiányoltam az írásaidat....ahogy látom sokan,és hát meg kell vallanom,nagyon nagy öröm ez nekem,hiszen azt jelenti nem csak az anyai büszkeség,nem csak a feltétlen szeretet mondatta velem amikor azt kértem írj! Szeretlek "kisfiam"
süti beállítások módosítása