2012.08.08. 01:57
Az új házban
Vasárnap reggel...
5 óra... kelni kell, gyors fürdés aztán meló. Délután 4 ig úgy telik az idő mintha visszafelé menne... 2 percenként nézek az órára ez persze nem segít... sőt ha lehet inkább még lassítja. Munkában igazából ott sem vagyok csak testileg. Csak az új házon jár az eszem. Talán most vesz igazi fordulópontot az életem, lesz egy kis magánéletem, helyem s időm a saját dolgaimat minden szinten lezárni, rendbe rakni. Most nagy szükség van erre.
Lassan, nagyon lassan de eltelt az a pár óra. Egész nap szép napos idő, még a szél sem rebben. Bezzeg mikor kijöttem munkából rögtön eleredt az eső. Ez segít a költözésben. De most úgy vagyok, hogy semmi de semmi nem nem gátolhat. A cuccaim 99 százaléka már a nappaliban vár összecsomagolva. Csak egy laptop meg néhány személyes cucc az ami a szobámban maradt. Felmegyek, lassan komótosan. Elfogyott a lendület. Nagyon akarok költözni, de mégis valami szentimentalizmus fogott most el... Körülnézek még egyszer, talán utoljára. Ismét lezárult életem egy 6 hónapos szakasza. A társas szakasz. Egy olyan helyzet amikor mindig van valaki a szobában, mikor érzed, hogy sosem vagy egyedül,
De menni kell.. tovább, tovább tovább... Még az eső is csendesül mikor elkezdem kivinni a kocsiba a dolgaimat. Furcsa módszer szerint pakolok. Először a számomra legkedvesebb dolgokat majd így tovább személyes prioritásom szerint. Igaz hogy ez pont ellentmond minden észérvnek, Mert így alulra kerülnek a törékenyek de majd óvatos leszek. Csak hordom és hordom kifelé a hónapok óta megszerzett javaimat és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy plafonig raktam a Pajerot. Ez egy hét személyes terepjárót telerakni nem kis dolog. Hol volt ez a sok lom ezidáig? Végeztem mindennel, már csak a fényképezőm és a laptopom van hátra. Ezek mellettem utaznak. Visszamegyek, elköszönni az ottmaradt ex lakótársaimtól elszívunk még egy cigit majd elindulok. Az utcára kiérve furcsa látvány fogad. Az utca végén rendőrautó keresztben, és mindenhol nyüzsögnek a kommandósok. Nofene? Most mi lesz? Nem gátolhatott meg idáig sem időjárás, sem egyéb körülmény most meg a rendőrök állnának utamba? Gyorsan elindulok gyalog az utca végére hogy megnézzem mi történik. Hál istennek a következő utcát zárták le és még elférek mellettük. Csak két perc az út. Odaérek, berontok a lakásba. ENYÉM A VILÁG!!!!
Amilyen gyorsan tudok felcuccolok az új szobámba. Elkezdem rendezgetni a holmimat, de meggondolom magam. Nem, nem sietem el. körülöttem rumli de én ledőlök az ágyba. Az ajtót becsukom .és a plafont nézem. Élvezem a csendet. Szinte forog velem a szoba. Végre...
Nem tudom meddig lehettem így de arra eszméltem hogy a srácok egy-egy doboz sör társaságában ünnepelnek. Hát nekem is muszáj lesz csatlakoznom. Jó este lett belőle... Azóta ismét elrohant pár nap. Szépen fokozatosan lakjuk be a házat. Már szinte minden van ami otthonossá teszi. Még persze sok dolog kell de már most sokat javult a közérzetem. Csak így menjen minden tovább....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anya-mami 2012.08.08. 15:04:11
Bár minden így sikerülne!Nagyon szép napokat kisfiam!Szeretlek!!!<3