Reggel 5 óra... ébredek. Ismét kezdődik a hét. Ez a legrosszabb a vasárnapokban. Korai kelés és a mai napon ráadásul szép idő ígérkezik. A szünetekben be is bizonyosodik, hogy valóban szép. Süt a nap és pokoli meleg van. 23-24 fok lehet. Így még lassabban telik az idő. 

Munka után hazafelé majd elnyom az álom a kocsiban. Még nem sikerült kipihennem rendesen a hétvége megpróbáltatásait. Hazaérve erőt vettem magamon és hátamra csaptam a fotóstáskát, majd irány a zöldövezet. De most nem a szokásos park volt a cél. A város másik végénél csordogál egy kis patak, és ezt még nem is láttam. Kértem egy kis útbaigazítást, majd elindultam. verőfényes napsütés, lágy szellő melengeti testem, lelkem. Olyan érzés van bennem hogy le kell tűnnöm a világ elől. Senki ne keressen. Fejhallgató a fülbe, telefon csak mp3 lejátszóként működik. Leülök a fűbe, és csak gondolkozom. Aztán az agyam is kikapcsol. Csak és kizárólag a zenére gondolok... Beethoven - Moonlight sonata... Csodálatos zene. Közben olvasgatok, és eltűnik teljesen körülöttem a világ. Kicsit elkap a szentimentalitás. Fekszem a fűben, és észre sem veszem, hogy  mennyire telik az idő. Lassan este 7 óra. indulás haza. Kicsit sikerült feltöltődnöm. Azt hiszem többször megismétlem a mai programot.

Addig is itt van némi képanyag... :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.