2012.06.06. 00:07
Egy átlagos nap.
Most egy kicsit bajban vagyok. Írtátok hogy valami vicces sztori kellene. Sajnos mostanában nem történik velem túl sok ilyen. Tegnap szinte csak alvásból és melóból állt az élet. Este lefeküdtem aludni de valami centrifugát vacsorázhattam mert folyamatosan forgolódtam, járt az agyam, elmélkedtem.
Reggel a telefonomra ébredtem amit egy rövidebb skype beszélgetés követett... Már a nagyon gyenge videó jelen keresztül is látszódhatott valami, mert beszélgetőpartnerem megjegyezte, hogy milyen szarul nézek ki... Hát köszi.
Ezzel a magabiztossággal léptem ki az utcára. Vegyes idő volt, hol esett hol fújt... de azért néha kombinálta is a kettőt... akkor sütött ki a nap mikor már a boltból hazafelé loholtam (hogy ne ázzak ronggyá), és kicsit melegem volt. Na akkor persze szélcsend és 20 perc verőfényes napsütés... Ha már kimelegedtem, akkor izzadjak is meg... megtörtént.. még jó hogy az utolsó 200 méteren ismét elkezdett ömleni az eső, és fújni a szél... Mindegy, kibírom ezt is hisz kemény vagyok mint a kádszéle...
Felmentem lezuhanyozni és mosakodás közben éreztem hogy fáj a szemem felett a csont... mintha derengne valami... Éjszaka valamiért felébredtem és ahogy emeltem a fejem, az asztal sarka visszapofozott az ágyba.. megnéztem tükörben és tényleg fel van dagadva! Na ma leszek igazán csábító a melóban. Fel is vettem a feszülős pólómat hogy tuti ne a fejemet nézzék... :D :D
És milyen a munka? Hát basszus ennyi nővel együtt dolgozni... Ha már 3 an vannak egyet kikezdenek... Most is ez történt. Nem jött a nagyfőnökasszony és ennek örömére mindenki jogalapot formált magának arra hogy aznap ő legyen a helyi terminátor. Én csak röhögtem kínomban... komolyan mondom azon képesek összeveszni hogy ki hozzon salátát... sokszor elképzeltem, hogy a fejük helyén is saláta van és így már helyére is kerültek az intelligenciára vonatkozó kérdéseim. Ennyi neuronnal is életben lehet maradni...
Sajnos a tudatlanság álcája a mai nap lehullott... Mivel rajtam és a nagyfőnökön kívül senki nem beszél angolul ezért ma az eligazítást nekem kellett tolmácsolni... Volt pár nagyszájú angol csaj akinek az arcára igencsak kiült a döbbenet... Én meg direkt kerestem velük a szemkontaktust... :D Hát nem kellett nekik arcpirosító... élveztem nem kicsit. Amin meglepődtem, az egy angol kiscsaj volt. Chelsea a neve és egész végig csak mosolygott rám, sőt ahogy elnéztem egész nap. hoppá... most már az angolok szépérzékében is kételkedem. :D
De viszonylag gyorsan eltelt a nap. Este még elmentem valami vacsorafélét venni a tescoba, mert lassan a szendvics látványától is hányok! Vettem joghurtot, meg muffint... jól esett de ha így folytatom vissza fogom szedni a kilókat. Valamit el kell kezdenem magammal mert amióta munkahelyet váltottam azóta töredéke a mozgásom. Ezen még elgondolkozom! Lehet nekiállok gyúrni, mert nyáron úgy is megyünk Ibizára a srácokkal és addigra kell a kockahas... A lányok majd arról eszik a pogácsát... :D :D :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
micsoda? 2012.06.06. 11:22:57
anya-mami 2012.06.20. 09:58:46
Amúgy meg,csak kitartás....és ne gondolkozz járj gyúrni....legyen is kockahasad! De kérek róla fotót kisfiam!
Vagy is inkább rólad...már nagyon jó lenne találkozni :)