2012.06.26. 02:59
15 óra....
Tudom napok óta el vagyok tűnve, még édesanyám is megjegyezte, hogy nem tud rólam semmit. Ennek a hirtelen inkognitónak több oka is van. Első és legfontosabb az idő hiánya. Mostanában ismét zajlik körülöttem az élet, és újra élvezem a pörgést. Kezdem felvenni az otthoni ritmust. Folyamatosan jövök, megyek intézkedek... De most sokkal okosabban osztom be az időmet.Próbálok minél többet azokkal lenni akik érdemesek rá... Csak nehogy megint pofáraessek... :D De ezúttal nem hagyom, hogy "bedeszkázzák az eget"...
De vissza a témához. Pénteken felmentünk skóciába... Kellemes idő volt már talán kicsit meleg is... 14 fok... Árnyékban nem tudom mennyi, mert nem találtam a folyamatosan ömlő eső miatt... De skócia biztos szép. Igaz hogy 250 km autópályán kívül semmit nem láttam belőle. De a vezetés meglepően jól ment. Mintha mindig is itt vezettem volna. Ami furcsa a kocsin, hogy jobb kéznél van az index. Néha még most is az ablaktörlővel jelzem az irányt. Szombat úgy telt el hogy szinte észre sem vettem, majd jött a dolgos vasárnap. Reggeltől késő délutánig meló. Meggyötörten értem haza de végre volt egy jó hír is. A srácok kitalálták hogy menjünk el a kedvenc kínai éttermünkbe. Hát jó. Így történt hogy négyesben (Balázs, Ati, Gabi és én) Akkorát zabáltunk, hogy dupla ajtót kellett nyitni az éttermen kifelé. Még azt a tényt is feledtette velem a sok finom főtt kaja és a nagyon kellemes társaság hogy hétfőn ismét 15 óra meló vár rám... Mostanában sokszor kérnek tőlünk dupla műszakot. Ez így is történt. Este 10 kor már azt sem tudtam konkrétan melyik bolygón vagyok... Hazafelé már úgy éreztem hogy mindjárt elalszom. Ekkor jött a neheze. Lezárták a pályát és zergebaszta alsóbbrendű utakra tereltek minket. 6 nő a kocsiban, és a GPS ként használt telóm persze teljesen lemerült. Helyismeret nulla, női navigációban nem bízom... Mentem megérzész szerint... Gondoltam legrosszabb esetben megnézem az irányt, dobok egy öszkereket a Pajeron és szántáson , erdőn bokron keresztül hazamegyek. De hál' istennek nem volt rá szükség. Még működött a megérzésem. Hazaérve azt hittem hogy már engedélyt kapok összeesni de nem volt ilyen szerencsém. Egyik lakótársam megkért hogy vigyem át Swadlincote-ba. Hát mért is ne.. Végülis még nincs meg a 24 órám... Így hát 1 energiaitallal és 2 cigivel felspanolva elindultunk. Biztonság kedvéért magammal hurcoltam Balázst is hogy hazafelé el ne aludjak. Hát nem aludtam el... De bezzeg most??? már csukódik le a szemem.
Lassan mennem is kellene mert ezen a héten folyamatosan kérik a 15 órát. Hát, ha menni kell akkor menni kell. Max 75 órát dolgozom egy héten... :D Lesz egy kis lóvém... Nem is baj mert hétvégére ismét kirándulást terveztünk. Majd arról is beszámolok! Addig is Üdv nektek!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anya-mami 2012.06.26. 14:27:51
A sok munka reméljük tényleg könnyebb megélhetést biztosít és akkor már nyugodtabban nézel az új életed elé!
Láttam az autót amit hoztál...nekem tetszik,remélem motorikusan is jó :)Továbbra is várom a bejegyzéseket mert sajnos Nekem:( egyenlőre csak így vagy "naprakész" :)Szeretlek kisfiam <3
micsoda? 2012.06.27. 19:58:08
"bedeszkázzák az eget"... Ezt viszont megjegyzem, még soha nem hallottam.