Reggel fél hat. Csörög az óra! Áhhh neee szűnj meg!!! Nem akarok menni. Nagyon fáradt vagyok! Talán ha két és fél órát sikerült aludni. Zombijárásba kikecmergek a fürdőig. Semmi hatás. Mindegy. Lemegyek energiaitalért... elfogyott... kávé? nem is volt? Hát ezt nem élem túl. Magamra rángatom a volt munkáltatóm sötétkék ruháját, acélbetétes cipőt, és esőkabátot. 

Busz visz ki a farmra. Az út kb fél óra így volt időm kicsit ismerkedni a "brazilgépsorral".  2 idősebb nő, Rozika és Gizike, 2 fiatalabb nő és 3 srác. (Nekik a nevüket nem tudom). Borzasztó, szag volt és iszonyat mocsok. Hullafáratak voltak reggel ők is pedig elmondásuk szerint végigaludták az éjszakát. Itt már kezdtem valamit sejteni a munka mikéntjéről. Megérkezünk és egy rongyos kantárosnadrágban várt minket a paraszt. Azért nem farmer, mert az nem pejoratív. Ez egy vérbeli bunkó volt. Tegnap a 10 emberből kettőt kirúgott és mára kilenc embert kért. Én mint ráadás, tolmács voltam jelen. Szóval ez a bunkó mondja, hogy nincs szüksége tolmácsra csak az emberekre. De miért van egy új?? Próbáltam elmagyarázni ha tíz emberből kettőt kirúg és másnapra kilenc embert kér akkor az egy pluszt jelent. Na ő ezt már nem tudta felfogni. Ott volt még a pakisztáni agency főnök, ő mondta hogy mi akkor hazafelé. Ok menjünk legalább alszok egy kicsit. Elindulunk és csörög a sofőr telefonja. A nagyfőnököt is hazazavarta a bunkója. Hát azért itt már nem bírtam röhögés nélkül... A lapátszájú pakisztáni az meg pukkatdozott. 

Hazaérek és gondoltam elmegyek boltba hogy egyek is valamit. Félúton találkoztam Irénkével és Sándorral. Segítsek már nekik regisztrálni egy agency nél mert az az angolból a Yes t még tudják a no t már nem. Hát jó. Egy kis kitérő már igazán nem számít. Sikerült a projekt, azon kívül, hogy elmentek regisztrálni mindenféle papír nélkül és igaz hogy a saját alap adataikat még tudták csak éppen szemüveget nem hoztak hogy lássák a papírt. Felkészült egy csapat, minden munkáltató álma. Mind1. Kihúztam őket a szarból, kitöltöttem én amit tudtam, az adatokat meg remélem otthon beírják, és hétfőn reggel leadják. Hazafelé délidőben indultunk. Szikrázó napsütés helyett a szokásos esős szeles idő. Irénke feldobja az ötletet, hogy kódoltassuk ki a telefonját hamár itt vagyok, mert el tudom mondani mi a probléma. Ok félóra már igazán nem számít. Max ebédelek egyet a kebabosnál. Bemegyünk a boltba, mondom mi kellene. Ok megpróbálja de nem ígér semmit. Hát nem jött össze. Most mondott fel a technikusuk és nem találnak embert, javításra és szoftverezésre. Ezen a szálon elindulva elkezdtünk beszélgetni. Szóba jött a Nokiás múltam. Amint a főnök megtudta a dolgokat, egyből előrejött. 

- Gyere csak hátra velem egy kicsit....
- Rendben.
Bevitt a műhelybe leültetett a munkaasztalhoz és nagyképűen kérdezte, hogy mi az amit felismerek? Elkezdtem sorolni. Kicsit bosszantott a flegmasága ezért direkt fikáztam mindent. Ősrégi páka, jé egy hőlégfúvó, ez sem mai darab. No legalább a multiméter használhatónak tűnik, Meg van egy kis táp is igaz erre is ráférne a csere.

Itt kezdett el mentegetőzni a faszi, hogy tudja nem mai darabok de már gondolkozik a cserén. Mondtam neki, ha komolyan gondolja nyugodtan szerezzen még be egy oszcilloszkópot is meg mondjuk egy kivénhedt cmu 400 as rádiókommunikációs állomást is... Itt már nem volt nagy arc. Kezembe nyomott egy Blackberry telefont, mit szólok hozzá. Megnézem mondom törött az aksicsati. Megjavítsam? Felcsillant a szem. Hát ha tudom. Ok adj nekem 10 percet, a biztonság esetére 2 új csatit, meg egy olyan panelt amilért már nem kár, hogy szokjam  a hőlégpákát. 1 percen belül minden előttem volt. Kicsit gyakorolgattam, majd nekiláttam. Lecseréltem, összeraktam lepróbáltuk.

- Mikor kezdesz?
- Most!

Ebben meg is egyeztünk. Így lett részmunkaidős állásom. Most amíg nem megyek szendvicsezni javíthatok orrvérzésig telefont. Este 6 kor végeztem, és ugye lemaradtam az ebédről is. Hazafelé már a vacsorát tervezgettem. Jött a telefon hogy el kellene mennem segíteni autót szerelni. Hát nem volt nagy művelet csak egy vízpumpát kellett lecserélni egy Tranziton.  Még szerencse hogy nekem nem jutott nagy meló mert kopogó szemmel az összeomlás szélén adogattam a szerszámokat. Majd a próbakört a tesco felé vettük. A vacsora is elmarad úgy döntöttem mert annyi erőm nem volt hogy egy szendvicset csináljak. Vettem banánt, joghurtot. Ehhez nem kell nagy erőt kifejteni és mégis van valami a gyomromban. Ezek után jöttem fel még blogot írni. Én egy hős vagyok :D :D :D Már állítják a szobromat... :D

Na ennyit az önfényezésből. Most beájulok az ágyba és alszom. Holnap reggel ismét telefonos... ehhh.... alig várom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.