2012.06.10. 00:51
Mert átjáróház az életem...
Sokat gondolkoztam, hogy nekiálljak ma blogot írni vagy sem... Hát látjátok az eredményt. Terveim szerint már egy órája aludnom kellene de nem megy. Történt ma pár olyan személyes dolog ami egyszerűen nem hagy nyugodni. Csak forgolódok, gondolkozom, jár az agyam. Mit és hogyan kellene csinálnom. Sokszor vagyok úgy, hogy eltervezek valamit, és véghezviszem de utána lelkiismeret furdalásom van. Nemrég például elterveztem hogy egyes emberekkel miként fogok viselkedni. Hatalmas önfegyelem kellett de sikerült... De egész nap ezen járt az eszem, hogy vajon megbántottam???
De mindegy is. Ma amúgy sem volt jó napom. Jött egy váratlan kiadás, és kicsit összeomlott a pénztárcám. Egészen pontosan 6 egész Fontból kell gazdálkodnom péntekig. Hát ez lehet hogy megérne egy külön poszt sorozatot. napi 1 font... próbálom ízlelgetni milyen is az érzés de még fura. Kicsit a kezdeti időkre hasonlít a májkrémmel és a 47p -s kenyérrel...
Ezekkel a gondolatokkal indultam el munkába. Második napom a másodállásomban. Megérkeztem, de nem sok jót tartogatott itt sem a mai nap. Viszonylag nyugisan telt az idő. Egyszer csak elkezdett ömleni a .... Először egy vízbe ejtett telefonba kellett volna életet lehelni... hát ez nem jött össze. Azután kitalálta a főnök hogy van még pár régebben átvett készülék amit már többen próbáltak javítani eredménytelenül, azokat igazán megcsinálhatnám... hát ezek sem jöttek össze...
Alig vártam már hogy hazafelé indulhassak. Fülhallgató felvesz, fejre kapucni, cigi a szájba. Így ballagtam szépen komótosan hazafelé. Azt az utat amit máskor kb 15 perc alatt teszek meg most vagy fél órára nyújtottam. Nem zavart sem a hideg, sem az eső, sem a szél. Túlságosan el voltam gondolkozva hogy ilyenekkel foglalkozzak. Hazaértem és letettem a seggem a gép elé. Ki kell kapcsolnom, ki kell kapcsolnom... hajtogattam magamban. Nekiálltam olvasni, de nem tudtam koncentrálni. Ekkor jött a megváltó gondolat. Játszani fogok. Mégpedig valami agresszív lövöldözősset. És igen ez meghozta a kívánt eredményt. Úgy eltelt kb egy - másfél óra hogy észre sem vettem. Ekkor jött a főbérlő... Az alsó szobába hozott két csajt, segítsek már neki bepakolni. Miért is ne. Kiérek és ismerős arcok fogadnak. Az epresből megismert leányzók. Hát így bővült 7 főre a lakás emberállománya. Azaz hét meg egy kicsi, ugyanis lakik itt egy fiatal pár és ők babát várnak. Furcsa látni, hogy emberek életek mennek jönnek körülöttem én meg mint egy külső szemlélő csak kapkodom a fejem. Nem szoktam én ehhez hozzá. Mint a drogos mikor eufórikus állapotában rácsodálkozik a dolgokra. Hát most én is ezt teszem...
De most tényleg mennem kell már aludni mert holnap egy új nap kel fel és remélem fényesebb lesz mint a mai...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
