2013.02.09. 08:35
1 év Angliában avagy munkaturné a Midlands on...
Este melóban nézegettem a naptárat és rá kellett döbbennem, hogy lassan egy éve "emigráltam". Hihetetlen. Akkor összegezzük az elmúlt időszakot....
Előszóként annyit elmondanék mindenkinek aki esetleg otthon van és böngészi az internetet, biztatást keresve a kiköltözéshez és újrakezdéshez:
NE TEDD!!!!! Komolyan!
Ha van a zsebedben kb 2000 Font (nem forint ANGOL FONT), van jelentős ismeretséged akikre valóban számítani lehet ha szarba kerülsz (mert fogsz, lakás, meló), emellett van egy legalább középfokú angolod akkor megpróbálhatod. Sajnos itt is túltelített a piac. Rengeteg a bevándorló és sajnos magyarként nem sok esélyünk van. A lengyelek már felrágták magukat a vezetőségig és a sajátjaikat tolják fel a többit tapossák le...
Persze pontosan tisztában vagyok vele, hogy azok akiknek ez a jó tanács szól ignoráják majd ezt. Ez olyan mint pl az autóvásárlás. Hiába mondják ezren hogy szar, olvasol róla ezer negatív kritikát, neked akkor is tetszik.. Az ember ilyenkor hajlamos addig túrni a netet amíg nem talál valahol egy eldugott fórumban egy kis bejegyzést ami őt igazolja, amibe kapaszkodhat, amit lobogtatva mindenkinek igazolni akarja a választását... Persze a gyakorlatban senkinek nem érdekes a véleménye, csak a sajátja. Pont mint a fing... az ember tartja ameddig csak tudja.
De nézzük mi történt velem ezen a fincsi kis sznob "angol hullámvasúton". Jó hullámvasúthoz illően voltam lent, és még lejjebb... Felfelé csak a repülő vitt amikor felszállt a BUD 2 terminálról, majd rövid út után megkezdtem Manchesterben a süllyedésem. Egy év alatt elvesztettem a feleségem, minden otthoni vagyonom, 2 barátot, visszaszereztem a feleségem, és érdekszférámba vontam pár angol rendszámos kocsit. Az első házból ahol sokszor 9 en laktunk (3 an egy kis szobában), eljutottam odáig hogy egy angol környéken saját házat bérlünk. Lett ismeretségem, némi egzisztenciám. Most már nem mennék haza. de ne szaladjunk ennyire előre...
Hol is tartottam?
Megérkeztem a vágyak, remények földjére!!! Én az "angoligázó" faszagyerek. Ide nekem az oroszlánt is. Meg is kaptam... Puff... 1 hónapig csak a seggemen ültem és nem volt melóm. Pedig a tutira jöttem ki. Jah kérem az Angol malmok lassabban őrölnek. Majd meglett az első állásom. Tesco-ban a szlovák Rapier ügynökségnél lehettem picker. Azaz árúösszekészítő. Édes istenem, hogy örültem neki??? Azt hittem itt a tuti. Persze akkor még nem gondoltam bele ha annyira tuti akkor miért nem akar egyetlen angol sem itt dolgozni és miért cserélődik le a komplett csapat 4 havonta??? Mert egy szar, fos, nehéz meló. Valójában egy kényszermegoldás, de én akkor ezt nem tudtam és örültem neki mint hülye gyerek a skorbutnak. Persze rövid idő után és 15 kg al könnyebben rájöttem, hogy ezt nem nekem találták ki. Ismét ismerősi összeköttetéseken keresztül sikerült elmennem egy GYÁRBA SUPERVISORNAK!
Édes istenem, hogy örültem neki... enyém a világ, könnyű a meló és a bab is hús!!! Persze itt is csak 3 napig tartott a csoda... Maga a meló jó volt csak geci unalmas. Valahogy egy idő után többnek éreztem magam mint, hogy a sor elején állva kenyereket adogassak egy gépbe, és cseszegessem az embereket. Akkor váltsunk... mindegy mit, bármit... csak el innen. Változás kell... Ekkor jött nagy hirtelenjében 2 hónap leforgása alatt a Boot's raktár, Amethyst raktár, és egy tablettagyár, avagy a szar, a szarabb és a remény... Persze milyen a remény manapság? NEM TART SOKÁIG! Hát a "tablettás" is 2 nap volt... Azután jött a jelenlegi állásom... Manager a TESCO ban.
Édes istenem, hogy örülök neki.... :D
Szerintem végigéltem mindent amit az összes emigráns mesél... Volt benne magánéleti, munkahelyi és szerelmi válság is. Hihetetlen de közelebb kerültem lelkileg a családomhoz mint amikor egy karnyújtásnyira laktam tőlük. Szinte minden megváltozott az egy év alatt, kivéve az, hogy még mindig csak egy bevándorló vagyok. Ezen nagyon nehéz változtatni. Talán a mostani állásom egy picit bizonyítja az igazamat... nem sok embert ismerek aki hasonló munkakörbe került volna magyarként...
De úgy látom az én példám nem általános... Sokkal sokkal több embert ismerek aki kijött majd rövid idő után utolsó pénzéből hazament.... Van aki nem bírta a családja nélkül, mások nem voltak eléggé képzettek / motiváltak a megfelelő munkához... így vagy úgy de csak igen kevés ember maradt meg itt... Más világ, más színvonal, de itt sincs kolbászból a kerítés. Nem osztogatnak segélyt a szerencsétlen bevándorlónak. Először kisbarátom tegyél le valamit az asztalra majd utána kinyithatod a szádat. Na a legtöbben itt elakadnak...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anya-mami 2013.02.09. 16:45:20
Nagyon nagy igazságokat írtál le!Tudom,és szerinte a lelke mélyén mindenki tudja,nem egyszerű az élet ..SEHOL!100 közül,ha egynek sikerül!Nagyon remélem az az egy Te leszel! megvan hozzá az elszántságod az erőd,és a kitartásod!
Nagyon igaz az is,hogy a távolság a családokat jobban összehozza,már az IGAZI családot...aki szeretett,és boldog volt,hogy jutsz valamire,az a távolság által még jobban szeret,és még jobban örül!
Kívánom Neked,nektek,hogy sikerüljön végre megalapozni a jövőtöket,és megteremteni az ÉLET fontos hozzátartozóit.Ha ez nektek odakint sikerül,akkor az álmaid valóra válnak!
Kívánom,hogy így legyen! Szeretlek!<3
johnibyg 2013.02.09. 18:59:54
Jó kis összefoglaló, valami mobilos melód nem volt odakinn?
Petya Kettering 2013.02.10. 02:23:26
Gratula minden elért eredményedért!!!Nem kis munka van azokban a dolgokban amit leírtál!!Nemrég találtam rá a blogodra és valahogy felismertelek a történetekből!!
Majd meglátogatlak valamikor benneteket!!
Addig is további sok sikert a melóhoz és az élethez!!
