Ez a legrosszabb dolog itt Angliában. Az egyedüllét. Kint eső és erős szél.. kb 5 fok lehet de -5 nek érződik, apró szemű áztató eső esik majdnem vízszintesen. Szóval kimenni nem nagyon lehet. A szobában Balázs valami lövöldözős játékkal játszik... Háború van kint és bent. Még talán bennem is. Éreztem hogy éhes vagyok. Lemegyek kinyitom a hűtőt.. tele van... Becsukom... Kinyitom újra és kiveszem az utolsó darab otthoni sonkát. Nah ezaz ez kell nekem, ettől megy a mozdony is... 

Leülök.. Nálam az evés majdnem szertartás mikor ilyen falat van a tányéron... Szépen lassan felvágom a sonkát, uborkát, paradicsomot.. Egy kis só és kenyér. Nagyon finom de mégis ízetlen. Ez a szomorú idő és az elmúlt napok emléke furcsa dolgot művelnek velem. Nem baj enni kell, utána más színben látom a világot. Kaja után felnyitom a laptopom. Amíg tölt be a rendszer találgatom, hogy vajon ez is hűtőefektus lesz? Kinyitom és becsukom? A gmail meglep. Új üzenet. Ez most melegít egy kicsit. Páran akik olvasnak írtak nekem. Ismeretlenül is de biztosítanak róla, hogy hamarosan minden jobb lesz. Egy valaki még a saját életének egy pici részét is megosztja velem.. jól esik, nagyon jól. Ez ad erőt hogy most írjak.

El akarok menni boltba. De ugye vasárnap az szinte lehetetlen. Tegnap voltam egy új helyen. Morrisons a neve. Délután Balázzsal beültünk egy taxiba és kimentünk vásárolgatni. Teljesen olyan mint a tesco csak más a jel. Hasonló árak, kínálat. De valahogy csalódás volt. Átmentünk egy PC s boltba, hogy nézegessük az újdonságokat. Balázs vett magának egy egeret (keményvonalas pc s játékokhoz) és a hozzá való egérpadot... 60 Font azaz 20000 forint. 1 nap meló, miért ne? Otthon ezt úgy sem teheti meg az ember. itt sima ügy. Azért ez jó. 

Nekem is kellene vennem valamit. Azon gondolkoztam hogy ruhát. Még mindig csak az otthoni van, és a méret már nagyon nem aktuális. Eltűnt a hasam, megerősödött a vállam és a karom. Pénteken felöltözök újba az biztos. Veszek egy inget, szövetnadrágot, meg egy bőrcipőt. Nem exhibicionizmusól csak nekem ez a stílusom. Szeretek elegánsan (de nem túlöltözötten) menni. Talán ez az oka pár dolognak. Mikor a srácokkal hárman megyünk plázába vásárolgatni, nézelődni, ők akár órákat el tudnak lenni hogy bárki is zavarná őket. Én belépek, és 1 perc múlva mellettem egy eladó. Segítőkész és rendes de miért mindig engem találnak meg? Hát ennyit tesz a ruha? 

Azon gondolkoztam hogy ismerkedni kellene a helyi arcokkal is. Egyrészt javítaná az angolomat, másrészt ismerkedni mindig jó. A cél kitűzve: beilleszkedés! :D :D :D :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.