Furcsa volt ez a mai nap. Hamarabb kellett mennem dolgozni, mert "fucking busy day" volt a mai. Nem is engedtek el egyből meló után. Enyhe túlóra után hullafáradtan értem haza...

Netezgettem, nézelődtem és elmélkedtem. Van egy pont az életedben amikor rájössz, hogy a ház ahol felnőttél már nem az otthon... csak egy hely ahova letehetem a szarságaimat. Egyszer csak vége lett az édes otthonnak. Azon a szép napon mikor elköltöztem, hirtelen megtörtént és vége lett.... tudom sosem kaphatom vissza. Honvágyam van egy olyan hely után ami nem is létezik. Talán ez a fejlődés útja??? Hogy mindaddig nem érezhetem ezt újra amíg meg nem teremtettem a magam új otthonát? Megteremteni a családodnak, a leendő gyermekeidnek... Akár egy örök körforgás... Hiányzik ez az érzés... Talán erről szól a saját család....

Úgy érzem honvágy tekintetében eljutottam a második mélypontra azóta amióta kijöttem. Nem szeretnék már újra otthon küzdeni az éppen hatalmon lévő diktátor rezsimmel, csak azért hogy másnap is éljek, de valahogy jó lenne átmenteni ide az otthon (még megmaradt) dolgokat, érzéseket, kapcsolatokat.

Furcsa ambivalens vívódás zajlik most bennem... Tudom ha hazamennék egyrészről jó lenne mert a szeretteim boldogan fogadnának, és bennem is megváltozott sok dolog, másképp állnék én is az otthoni emberekhez. De folyamatos lelkiismeret furdalásom lenne mert szeretek itt élni. Szeretem ezt a szigetet amit Angliának csúfolnak (inkább Lengyia, vagy Egyesült pakisztáni-legyel királyság), szeretem a fos ecetes kajájukkal, a kibaszott artikulálatlan beszédükkel együtt. 

Szóval most őrlődök egy kicsit... de nem baj, megoldottam már nagyobb dolgokat is. Ha reggelre nem múlik el akkor tartok egy kis "gyógyvásárlást"... biztos szükségem van valami abszolút felesleges és értéktelen vacakra... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micsoda? 2012.05.20. 11:29:21

A lényeg, hogy gondolkozol, de ne sokat!/Ha hasonló gondolkodás engem is elkap - persze az eset nem uaz. - akkor elkap egy enyhe depressziós érzés. Ezért inkább kimegyek a kertbe, v. zenét hallgatok, és közben teszek- veszek valamit a lakásban./

Válasz erre 

lipton-szabi (törölt) 2012.05.22. 22:56:40

Ne félj, eljön az az idő amikor a szűk családodat magad mellet tudhatod....
kitartás, te is hiányzol nekünk!!!

Válasz erre 

anya-mami 2012.06.20. 09:58:48

Szóval Kisfiam honvágy??? igen az én ezt megértem tudod én "csak" nyaralni voltam Görögországban életemben először messze a hazámtól és csak 3 hétig...még is vágytam már az otthoni dolgaim a megszokott minden napjaim után!De Te szeretnél ott élni nem akarsz haza jönni...kicsit nehéz de túl leszel rajta... az ami igazán haza húzott volna megváltozott a "saját család,a leendő gyerekek" már nem itt várnak rád...tudom nehéz de majd könnyebb lesz azok akik szeretnek Veled vannak...És én mindig Veled vagyok Gondolom érzed is!!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: