2012.08.04. 08:29
Egy tányér leves...
Véget ért a nyár. Ismét itt a szokásos taknyos angol idő. Valahogy egész az egész hetemre rányomta ez a bélyegét. Most már nem a hőség miatt nem tudok rendesen aludni. Egyszerűen csak nem megy... Igaz hogy a héten elég sokszor kellett vinnem a srácokat melóba hajnalban és ugye utána már nem tudok visszaaludni. Ma is így van... De a legrosszabb talán a hétfői nap volt. Felkeltem korán de annyira fáradt voltam hogy a reggeli kávéra még letoltam egy energia italt is. Mondanom sem kell semmit nem használt. Örültem mikor hazaértem. Kiszállok a kocsiból majd laza mozdulattal - háttal a kocsinak - becsapom magam mögött az ajtót. Valahol hiba csúszott a számításaimba mert a hüvelykujjam ott maradt... és rácsukódott az ajtó. Na most jött el a pelenkacsere ideje. Sajnos nem tudtam kihúzni sem azonnal. Félig háttal a kocsinak, egyik kezem beszorulva, pokoli fájdalmak között rájöttem hogy csak akkor tudom kiszedni ha újra kinyitom a kocsit.. Mit ne mondjak.. kibírtam röhögés nélkül. Bent hideg vizet engedtem rá de kb 1 perc után éreztem, hogy szédülök, hányingerem van. Gyors leültem. Iszonyatosan bedagadt, és vadi új színekben pompázott a körmöm. Lila, fekete, fehér. Jól indul ez a hét is, pedig melóból most igazán nem szeretnék hiányozni.
Természetesen végiggyűrtem a hetet. Minden nappal egyre kevésbé fájt. Tegnap már be tudtam gombolni a kabátomat is. :D Közben egész héten a vasárnapot vártam. Ekkor költözünk. Sikerült kivenni egy házat. Szép nagy, mindenkinek saját szobával, saját kocsibejáróval, és hatalmas füves, zárt hátsó kerttel. Kell ez most nekem.
Péntek reggel miután megjöttem szokásos reggeli fuvaromból, kitaláltam, hogy elkezdem összepakolni a cuccaimat a nagy költözéshez. Mint később rájöttem egy kicsit nagyképű ötlet volt egy nappal korábban pakolni. Kb 1 óra alatt végeztem. Végignéztem a nappali sarkába lerakott dobozokra és rájöttem hogy ez az összes vagyonom. Egy Tescos kosárban elférne. Azért ez szíven ütött. Máshoz voltam szokva, illetve fent a szobában szétszórva sokkal többnek tűnt. Nem baj, majd kialakul ez is. Délben megkért az egyik lakótársam hogy vigyem el boltba mert a férjénél van a kocsi és kellene neki pár cucc. Mivel dolgom már nem volt ezért szívesen segítettem. Hazaértünk, én még pakolásztam egy kicsit mikor szolt hogy menjek le egy kicsit. Asztal megterítve és forró leves gőzölgött az asztalon... Aztakurva.... Kellemes étel illata töltötte be a nappalit. mikor éreztem utoljára ilyet. HÁZI LEVES... Főtt kaja. Hát nekem sem kellett kétszer mondani hogy egyek. A leves után még ráadásként fasírt és krumpli. Addig ettem ameddig szuszogni tudtam. Hihetetlen volt egy kicsit újra átélni az otthoni ízeket, vagyis azt hogy valóban íze van az ételnek. Kaja után a fotelben elfolyva elgondolkoztam, hogy otthon minden nap lehetett volna ilyet ennem de nem becsültem meg... hát most már mindennél többre értékelem. Egy tányér étel... felbecsülhetetlen....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anya-mami 2012.08.04. 08:57:59
Remélem a körmöd gyógyul...de ha a körömágy is megsérült akkor kb 165 nap amire lenő addig még olyan lesz mintha lakkoznád...:D
Ami a lakást illeti..nagyon örülök,hogy végre sikerült...talán az új helyen,ha jó irányba állítod az ágyadat..és egedül leszel a szobádban,jobban fogsz aludni...
Várom a beszámolót a költözés utánról is!
Sok puszit és jó egészséget Neked! Vigyázz magadra és ha lehet a baleseteket kerüld el....kicsit figyelj oda magadra...jah és akik szeretnek arra kérnek egyél kicsit többet,vagy gyúrj egy kicsit mert nagyon sovány vagy!!!Igaz ezt már én is mondtam neked!!!Szeretlek kisfiam,és ne feledkezz el a Blogodról!Írj mert akkor tudom mi van Veled!
