2012.08.20. 13:45
A kaland...
Szerda este.
Melóból tartok hazafelé... a többiek aktív eszmecserét folytatnak, nekem nincs hangulatom belefolyni a dolgokba. Ülök, gondolkozom, nézem a tájat ahogy tovasuhan. Az oldalsó ablakon a sűrű vízcseppek nem engedelmeskednek a gravitációnak, oldalra szaladnak. Próbálom én is kitalálni merre kellene nekem is "szaladni". Olyan érzésem van hogy itt kell hagynom egy kicsit ezt a posványt. Nagyon kezdenek beszürkülni a napjaim. Meg akarom nézni a tengerpartot... Megvan az elhatározás! Szinte észre sem vettem mikor értünk haza, csak arra figyelek fel, hogy megállt az autó és mindenki köszön el tőlem. "Hát sziasztok, holnap találkozunk" Mekkorát tévedtem...
Csütörtökön délben keltem. Csörög a telefonom, Ismerős kérdezi mit csinálok, majd meg sem várja a választ és mondja, hogy igazából mindegy is mert 1 óra múlva itt van értem. Hova megyünk, és mit csinálunk kérdéseket nyitva hagyta, az mondja majd idejében mindent megtudok. Pénz nem kell csak az időmet intézzem el mert 2-3 napot távol leszek. Ám legyen, ha így pisztolyt tartanak a fejemhez akkor megyek. És elindultunk. A GPS még 470 km távolságot jelez a célig. Agyam elkezd dolgozni... Keleti és nyugati irányban már az óceán van ekkora távolságra... Északon Skócia határa. És Dél??? Nah ez már érdekesebb. Az Angliai térképet előkeresem memóriámból, próbálom megsaccolni hogy merre... Valahol a délnyugati szegletre teszem az érkezésünket. És Igen. Plymuth a célváros. Első esténket itt töltjük. Elvileg van foglalva szállásunk csak meg kell találni. A gps itt is segít. Kocsiban hagyom a cuccok jó részét, valamiért bizalmatlan vagyok... Angol sorházak mindenhol. Az utca látványába csak a kiadó és eladó házak táblái visznek színt. Egyenépítés van itt is mégis más. Ez már a tengerpart. Valami hiányzik az utcákról... Nincs paki, lengyel, orosz, litván forgatag... És tényleg, amerre elnézek csak angol embereket látni, pedig nem az elit negyedben vagyunk. Lassan tízéves Volvo amivel jöttünk már szánalmasan öregnek és elnyűttnek hat a sok helyi kocsi mellett. Akkor azért csak nem lehet olyan rossz a szállásunk. Egy Hostel t keresünk. Backpackers a neve. Azért ez még mindig kicsit bizarr. De megtaláljuk, és becsöngetünk. Kijön egy 50 körüli fószer, megkérdezi hogy mit akarunk. Mondjuk hogy foglalásunk van az estére. Beinvitál de még most sem mutatja a szívélyesség legapróbb jelét sem. Egy vékony folyosón haladunk, balra egy szintén vékony lépcső e fenti szintekhez, jobbra közösségi helységek ajtajai nyílnak. Épp az fordult meg a fejemben hogy egy rendes bútort itt az életben nem hoznak be a házba, annyira nincs hely, mikor egyszer beugrik az emberünk egy kis szekrénybe... legalábbis nekem annak tűnt de mikor utána néztem akkor láttam meg hogy ez valójában az irodája... Mint egy rossz amerikai filmben. kb 1,5 négyzetméter az egész, és a berendezés kimerül egy asztalban és egy székben... no meg a körülöttük lévő papírhalmokban. Leül majd vadul fadarni kezd egy naptárral... hümmög, dünnyög értetlenkedik... Megunom a balfaszságát és odaadom a foglalásos papírokat. Megnézi, majd a neveket is átfutja de csak nincs meg.. Én itt már rosszat sejtek. Most sem találja a "szent" naptárában. Újra a papírokat tanulmányozza majd, felcsillanó tekintett felénk fordul. Elbasztuk a rendelést. Ez a foglalás 23. ra szól és odáig még hat napunk van.
MI A FASZ VAN????
Gyors átfutom én is a papírt és tényleg... az öreg alkesznak igaza van. Na mindegy, ha már itt vagyunk megpróbál nekünk valamit intézni. Nem könnyen de sikerült kisakkozni neki hogy igaz 2 külön szobában, de valahol letehessük estélre a fejünket aludni. Körbevisz minket. Egy újabb igen csak szűk folyosó vezet a konyhához ami meglepően tágas. Elmondja hogy amit itt látunk alap dolgokat azok használata benne van az árban. Én remélem hogy a kávé, te, étolaj kombinációra gondolt, mert belépésünktől fogva nekem a szemem megragadt egy barna bőrű nőn aki épp a konyhaasztalnál "falatozott". Kb 170 cm magas lehet és van vagy 200 kg. Vajon ő ide nőtt bele a konyhába? Esélytelennek tartom hogy azon a szűk folyosón átpréselje hab testét. Az asztalon előtte mindenhol kajamaradék eklektikus "rendben". Ekkor fordul meg a fejemben hogy ez csak valami átbaszás lehet... Megint filmet forgat Emir Kusturica és lesz a Macskajajnak második része. Nem időzünk sokat elindulunk felfelé a szobák irányába.
Ekkor már sejtettem hogy nem egy szállodai szobát kell várnom, de ami fogadott az szíven ütött engem is. Egy Közepes szobában, 4 emeletes ágy... Egyik a miénk. A szobában félhomály, és csak a hangokból hallom hogy valakik alszanak. Alakokat nem látok ez gyanús... azért nincs olyan sötét... hacsak??? és igen... itt is csak "hófehérkék laknak".. ez szép lesz... Azt hiszem a csukját nem veszem fel...
Este még megnézünk egy helyi pub ot majd egy két sör mellett elbeszélgetünk az élet nagy dolgairól. Hajnali 3 kor felmerészkedünk a szobába... Közepes méretű horkolás fogad... Nah majd adok én nektek. Hasrafekszem és a leghangosabban horkoló pozíciómban álomba zuhanok... Holnap nagy nap vár ránk...
Folyt köv hamarosan...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
micsoda? 2012.08.20. 23:11:39
anya-mami 2012.08.22. 11:34:28
anya-mami 2012.08.25. 08:38:13
Lassan eltelt egy hét,a legutóbbi bejegyzésed óta...jó lenne már olvasni a folytatást!Remélem minden rendben van veled azóta,és sikerült visszatérned a dolgos hétköznapok sűrű forgatagába.
Itthon is zajlik az élet...képzeld voltam a Balatonon...egész fekete lettem annyit napoztam,pihentem fürödtem,igaz,mindezt a barátnőméknek köszönhetem akik meghívtak magukhoz!
Szóval-visszatérve rád nagyon várom a folytatást és azt is amikor végre haza látogatsz!
Vigyázz magadra kisfiam nagyon szeretlek!
lipton-szabi (törölt) 2012.09.09. 17:00:57
Kozel-i helyeken,
dobozos Heineken,
kilefetyelt kőbányai üvegében.
Kozel-i helyeken,
dobozos Heineken,
most is visszhangzik a Dreher.
Itt van a Stefi a hasamon,
kifogy a sör a poharamból,
Akkor is iszom ha nem akarok,
ha nem fizet senki utamon.
Gyomrom mossa a sör, hízik a vesém,
az ember mindig jobbat remél.
Sörből lettem, sörré leszek,
félek, hogy a szeszbe veszek.