Minden nap felnyitom a laptopomat és arra gondolok, hogy írni kellene valamit. De annyira nem történik velem semmi említésre méltó, hogy nem jött az ihlet... Reggelente felkelek, elköltöm a közeli kúrd boltban a napi 1 fontomat, dolgozok és hazajövök.

Ha már munka őszintén mondhatom az angolok sem kevésbé hülyék mint más nemzet. Minden nap 13.15 kor kezdődik a műszak, kb 6 ig amíg a nagyfőnökök ott vannak kissé feszült mindenki. Nincs ökörködés, semmi kiabálás, beszélgetés is csak halkan.... Na de 6 után... Komolyan mondom mintha másik helyre kerültem volna. Kinyílnak a csipák és főleg a szájak. Ma például az volt a téma, hogy kinek melyik testrésze van borotválva... Azért nem keveset röhögtem rajtuk. Mikor látták hogy kezdek pukkadni, mert igen csak részletesen meséltek róla hogy egyesek milyen alapossággal borotválják, vagy éppen gyantázzák a feneküket, megkérdezték hogy én szoktam e borotválkozni. Mondtam hogy persze mutatva az arcomra... Mintha összebeszéltek volna, felcsillanó szemmel egyszerre kérdezték hogy a nemesebbik részemet borotválom e... hát egy kicsit zavarba jöttem, de kivágtam magam. Ilyen és ehhez hasonló témákkal teltek a napok. 

Annyira furcsa, hogy itt bent munkában is mindenki mosolyog rám. Tök aranyosak. Meló után én nevettem az egyik angol srácon nagyot. Ő itt a helyi menő gyerek. Vége a munkának, beül a kis 206 os peugeot ba (igazi férfias kocsi... :D ) és padlógázzal elhajt. Hát ma valami véletlen során először tolatni kellett, de egy ilyen macsó nem tolathat csak úgy simán... áhhh azt nem lehet mert a végén még puhánynak nézik. Szóval beül,kulcs elfordít, és padlógázzal nekiáll tolatni . Még jó hogy a kerítés megfogta... Nem kicsit röhögtem. Még jó hogy késett a kisbusz mert ingyen ilyen előadásért akár még fizettem is volna. Hazaérve jött a koppanás. Nem tudunk bemenni. Most másoltattunk kulcsot, és mivel elfelejtettünk vinni indult a pánik. Szilvi felhívta párját, aki éjszakás hogy nem hagyott e valahol kulcsot... nem. Balázs és Attila dolgozik csak későn jönnek. Ezenkívül csak a két új csaj jöhet számításba. Egyiküknek még telefonja sincs itt de a másikét hál'istennek felvették. Kb fél óra várakozás után már bent is voltunk. 

Furcsák egy kicsit a csajok. Egyikük nagyon visszahúzódó, szinte sosem jön ki a szobából. A másikuk sem nagyszájú de valahogy mindig úgy alakult a héten, hogy megvárt engem ébren pedig elég későn érkezem és ő reggel 6 kor indul. Mondtam neki, hogy használhatja a laptopomat, de ő ragaszkodik hozzá hogy nélkülem nem akarja használni. Hát így történt, hogy minden nap kb éjfélig beszélgettük.

Megmutattam neki a hétvégén készült képeket a parkról, kacsákról, és megígértette velem, hogy pénteken vagy szombaton el kell vinnem őket oda. Hát legyen. :D Csak legyen jó idő! Szívesen kirándulnék én is egyet, rám fér a kikapcsolódás, és az új társaság is hozhat valami jót... Kell most a változás nekem is.

Pénteken délelőtt elmegyek Nothingham be a helyi DVLA-ba (okmányiroda), és lecseréltetem a jogsimat. Ezzel nem csak azt érem el, hogy 65 éves koromig nem kell jogsit újítani illetve lesz egy hivatalos angol okmányom, lakcímmel, fényképpel... Délután feltöltöm a telefonom és felhívom a családomat. Sajnos a héten nem volt rá keret de pénteken bepótoljuk ha minden úgy sikerül ahogy én tervezem, VAN MIT MESÉLNEM :D !!!! 

Ma délután úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejem. Fogtam magam és elmentem sétálni. Hónom alá vettem egy adag kenyeret, és kimentem a parkba egy padra vadászva... A jobb oldalt az utolsó pont rám várt.... Nekem is szimpatikus a hely csináltam is sok képet egészen addig amíg le nem merült a gépem. Íme néhány ízelítőként.

Egész estig elvoltam. Jól telt a mai napom. Tudom hogy nem írtam ma bőven de ma a képek beszélnek helyettem. Jó volt végre elmerülni a gondolataimban.

Sokat gondolkoztam, hogy nekiálljak ma blogot írni vagy sem... Hát látjátok az eredményt. Terveim szerint már egy órája aludnom kellene de nem megy. Történt ma pár olyan személyes dolog ami egyszerűen nem hagy nyugodni. Csak forgolódok, gondolkozom, jár az agyam. Mit és hogyan kellene csinálnom. Sokszor vagyok úgy, hogy eltervezek valamit, és véghezviszem de utána lelkiismeret furdalásom van. Nemrég például elterveztem hogy egyes emberekkel miként fogok viselkedni. Hatalmas önfegyelem kellett de sikerült... De egész nap ezen járt az eszem, hogy vajon megbántottam??? 

De mindegy is. Ma amúgy sem volt jó napom. Jött egy váratlan kiadás, és kicsit összeomlott a pénztárcám. Egészen pontosan 6 egész Fontból kell gazdálkodnom péntekig. Hát ez lehet hogy megérne egy külön poszt sorozatot. napi 1 font... próbálom ízlelgetni milyen is az érzés de még fura. Kicsit a kezdeti időkre hasonlít a májkrémmel és a 47p -s kenyérrel... 

Ezekkel a gondolatokkal indultam el munkába. Második napom a másodállásomban. Megérkeztem, de nem sok jót tartogatott itt sem a mai nap. Viszonylag nyugisan telt az idő. Egyszer csak elkezdett ömleni a .... Először egy vízbe ejtett telefonba kellett volna életet lehelni... hát ez nem jött össze. Azután kitalálta a főnök hogy van még pár régebben átvett készülék amit már többen próbáltak javítani eredménytelenül, azokat igazán megcsinálhatnám... hát ezek sem jöttek össze... 

Alig vártam már hogy hazafelé indulhassak. Fülhallgató felvesz, fejre kapucni, cigi a szájba. Így ballagtam szépen komótosan hazafelé. Azt az utat amit máskor kb 15 perc alatt teszek meg most vagy fél órára nyújtottam. Nem zavart sem a hideg, sem az eső, sem a szél. Túlságosan el voltam gondolkozva hogy ilyenekkel foglalkozzak. Hazaértem és letettem a seggem a gép elé. Ki kell kapcsolnom, ki kell kapcsolnom... hajtogattam magamban. Nekiálltam olvasni, de nem tudtam koncentrálni. Ekkor jött  a megváltó gondolat. Játszani fogok. Mégpedig valami agresszív lövöldözősset. És igen ez meghozta a kívánt eredményt. Úgy eltelt kb egy - másfél óra hogy észre sem vettem. Ekkor jött a főbérlő... Az alsó szobába hozott két csajt, segítsek már neki bepakolni. Miért is ne. Kiérek és ismerős arcok fogadnak. Az epresből megismert leányzók. Hát így bővült 7 főre a lakás emberállománya. Azaz hét meg egy kicsi, ugyanis lakik itt egy fiatal pár és ők babát várnak. Furcsa látni, hogy emberek életek mennek jönnek körülöttem én meg mint egy külső szemlélő csak kapkodom a fejem. Nem szoktam én ehhez hozzá. Mint a drogos mikor eufórikus állapotában rácsodálkozik a dolgokra. Hát most én is ezt teszem...

De most tényleg mennem kell már aludni mert holnap egy új nap kel fel és remélem fényesebb lesz mint a mai... 

Reggel fél hat. Csörög az óra! Áhhh neee szűnj meg!!! Nem akarok menni. Nagyon fáradt vagyok! Talán ha két és fél órát sikerült aludni. Zombijárásba kikecmergek a fürdőig. Semmi hatás. Mindegy. Lemegyek energiaitalért... elfogyott... kávé? nem is volt? Hát ezt nem élem túl. Magamra rángatom a volt munkáltatóm sötétkék ruháját, acélbetétes cipőt, és esőkabátot. 

Busz visz ki a farmra. Az út kb fél óra így volt időm kicsit ismerkedni a "brazilgépsorral".  2 idősebb nő, Rozika és Gizike, 2 fiatalabb nő és 3 srác. (Nekik a nevüket nem tudom). Borzasztó, szag volt és iszonyat mocsok. Hullafáratak voltak reggel ők is pedig elmondásuk szerint végigaludták az éjszakát. Itt már kezdtem valamit sejteni a munka mikéntjéről. Megérkezünk és egy rongyos kantárosnadrágban várt minket a paraszt. Azért nem farmer, mert az nem pejoratív. Ez egy vérbeli bunkó volt. Tegnap a 10 emberből kettőt kirúgott és mára kilenc embert kért. Én mint ráadás, tolmács voltam jelen. Szóval ez a bunkó mondja, hogy nincs szüksége tolmácsra csak az emberekre. De miért van egy új?? Próbáltam elmagyarázni ha tíz emberből kettőt kirúg és másnapra kilenc embert kér akkor az egy pluszt jelent. Na ő ezt már nem tudta felfogni. Ott volt még a pakisztáni agency főnök, ő mondta hogy mi akkor hazafelé. Ok menjünk legalább alszok egy kicsit. Elindulunk és csörög a sofőr telefonja. A nagyfőnököt is hazazavarta a bunkója. Hát azért itt már nem bírtam röhögés nélkül... A lapátszájú pakisztáni az meg pukkatdozott. 

Hazaérek és gondoltam elmegyek boltba hogy egyek is valamit. Félúton találkoztam Irénkével és Sándorral. Segítsek már nekik regisztrálni egy agency nél mert az az angolból a Yes t még tudják a no t már nem. Hát jó. Egy kis kitérő már igazán nem számít. Sikerült a projekt, azon kívül, hogy elmentek regisztrálni mindenféle papír nélkül és igaz hogy a saját alap adataikat még tudták csak éppen szemüveget nem hoztak hogy lássák a papírt. Felkészült egy csapat, minden munkáltató álma. Mind1. Kihúztam őket a szarból, kitöltöttem én amit tudtam, az adatokat meg remélem otthon beírják, és hétfőn reggel leadják. Hazafelé délidőben indultunk. Szikrázó napsütés helyett a szokásos esős szeles idő. Irénke feldobja az ötletet, hogy kódoltassuk ki a telefonját hamár itt vagyok, mert el tudom mondani mi a probléma. Ok félóra már igazán nem számít. Max ebédelek egyet a kebabosnál. Bemegyünk a boltba, mondom mi kellene. Ok megpróbálja de nem ígér semmit. Hát nem jött össze. Most mondott fel a technikusuk és nem találnak embert, javításra és szoftverezésre. Ezen a szálon elindulva elkezdtünk beszélgetni. Szóba jött a Nokiás múltam. Amint a főnök megtudta a dolgokat, egyből előrejött. 

- Gyere csak hátra velem egy kicsit....
- Rendben.
Bevitt a műhelybe leültetett a munkaasztalhoz és nagyképűen kérdezte, hogy mi az amit felismerek? Elkezdtem sorolni. Kicsit bosszantott a flegmasága ezért direkt fikáztam mindent. Ősrégi páka, jé egy hőlégfúvó, ez sem mai darab. No legalább a multiméter használhatónak tűnik, Meg van egy kis táp is igaz erre is ráférne a csere.

Itt kezdett el mentegetőzni a faszi, hogy tudja nem mai darabok de már gondolkozik a cserén. Mondtam neki, ha komolyan gondolja nyugodtan szerezzen még be egy oszcilloszkópot is meg mondjuk egy kivénhedt cmu 400 as rádiókommunikációs állomást is... Itt már nem volt nagy arc. Kezembe nyomott egy Blackberry telefont, mit szólok hozzá. Megnézem mondom törött az aksicsati. Megjavítsam? Felcsillant a szem. Hát ha tudom. Ok adj nekem 10 percet, a biztonság esetére 2 új csatit, meg egy olyan panelt amilért már nem kár, hogy szokjam  a hőlégpákát. 1 percen belül minden előttem volt. Kicsit gyakorolgattam, majd nekiláttam. Lecseréltem, összeraktam lepróbáltuk.

- Mikor kezdesz?
- Most!

Ebben meg is egyeztünk. Így lett részmunkaidős állásom. Most amíg nem megyek szendvicsezni javíthatok orrvérzésig telefont. Este 6 kor végeztem, és ugye lemaradtam az ebédről is. Hazafelé már a vacsorát tervezgettem. Jött a telefon hogy el kellene mennem segíteni autót szerelni. Hát nem volt nagy művelet csak egy vízpumpát kellett lecserélni egy Tranziton.  Még szerencse hogy nekem nem jutott nagy meló mert kopogó szemmel az összeomlás szélén adogattam a szerszámokat. Majd a próbakört a tesco felé vettük. A vacsora is elmarad úgy döntöttem mert annyi erőm nem volt hogy egy szendvicset csináljak. Vettem banánt, joghurtot. Ehhez nem kell nagy erőt kifejteni és mégis van valami a gyomromban. Ezek után jöttem fel még blogot írni. Én egy hős vagyok :D :D :D Már állítják a szobromat... :D

Na ennyit az önfényezésből. Most beájulok az ágyba és alszom. Holnap reggel ismét telefonos... ehhh.... alig várom

A mai nap nem sok mindenről tudok beszámolni. Reggel kb fél 12 kor keltem fel, skype, email, facebook.... szokásos semmi...

Gyerünk be melóba. Ma sincs nagyfőnökasszony, de meló előtt kapok egy telefont tőle. Béla Ma te vagy a főnök, oszd el te az embereket, meg légyszíves kérdezd meg a vasárnapot.  Egy kis "eszmecsere" az önjelölt főnökökkel munka előtt, bent némi koordináció, és máris jól működött a gépezet. Nap végén elfáradva de mégis kellemes érzéssel tértem haza. Egy pici érdekesség, hogy véletlen vagy sem de valahogy többször is a közvetlen mellettem levő pozícióba került egy angol csaj... Chelsea... :D Fura ez nekem... 

Holnap nehéz napom lesz. Igen szabadnapom van péntek-szombat a szendvicsesben, de mennem kell az eperszedésre. Nem fizikai melóra, csak koordinálni ott is az embereket. Úgy tűnik az agency főnöke több helyen is számít rám, és arra hogy tolmácsoljak, koordináljak. Talán ha egy kis szerencsém is lesz akkor nem sokáig kell már kétkezi munkát végezni? Ez még csak az én kis fejemben megszületett gondolat, de jól esne ha ilyen rövid időn belül sikerülne feljebb kapaszkodnom a szamárlétrán. Ez még kiderül. 

Most megyek is aludni mert reggel korán kell kelnem és szerintem elég kemény nap elé nézek. Új emberek ( nagy része nem fehér), új környezet., pakisztáni nagyfőnök, angol farmtulajdonos. Na ebben az etnikai útvesztőben kellene mindenkivel megtalálnom a közös hangot. Majd erről is beszámolok! 

Most egy kicsit bajban vagyok. Írtátok hogy valami vicces sztori kellene. Sajnos mostanában nem történik velem túl sok ilyen. Tegnap szinte csak alvásból és melóból állt az élet. Este lefeküdtem aludni de valami centrifugát vacsorázhattam mert folyamatosan forgolódtam, járt az agyam, elmélkedtem. 

Reggel a telefonomra ébredtem amit egy rövidebb skype beszélgetés követett... Már a nagyon gyenge videó jelen keresztül is látszódhatott valami, mert beszélgetőpartnerem megjegyezte, hogy milyen szarul nézek ki... Hát köszi.

Ezzel a magabiztossággal léptem ki az utcára. Vegyes idő volt, hol esett hol fújt... de azért néha kombinálta is a kettőt... akkor sütött ki a nap mikor már a boltból hazafelé loholtam (hogy ne ázzak ronggyá), és kicsit melegem volt. Na akkor persze szélcsend és 20 perc verőfényes napsütés... Ha már kimelegedtem, akkor izzadjak is meg... megtörtént.. még jó hogy az utolsó 200 méteren ismét elkezdett ömleni az eső, és fújni a szél... Mindegy, kibírom ezt is hisz kemény vagyok mint a kádszéle... 

Felmentem lezuhanyozni és mosakodás közben éreztem hogy fáj a szemem felett a csont... mintha derengne valami... Éjszaka valamiért felébredtem és ahogy emeltem a fejem, az asztal sarka visszapofozott az ágyba.. megnéztem tükörben és tényleg fel van dagadva! Na ma leszek igazán csábító a melóban. Fel is vettem a feszülős pólómat hogy tuti ne a fejemet nézzék... :D :D 

És milyen a munka? Hát basszus ennyi nővel együtt dolgozni... Ha már 3 an vannak egyet kikezdenek... Most is ez történt. Nem jött a nagyfőnökasszony és ennek örömére mindenki jogalapot formált magának arra hogy aznap ő legyen a helyi terminátor. Én csak röhögtem kínomban... komolyan mondom azon képesek összeveszni hogy ki hozzon salátát... sokszor elképzeltem, hogy a fejük helyén is saláta van és így már helyére is kerültek az intelligenciára vonatkozó kérdéseim. Ennyi neuronnal is életben lehet maradni...

Sajnos a tudatlanság álcája a mai nap lehullott... Mivel rajtam és a nagyfőnökön kívül senki nem beszél angolul ezért ma az eligazítást nekem kellett tolmácsolni... Volt pár nagyszájú angol csaj akinek az arcára igencsak kiült a döbbenet... Én meg direkt kerestem velük a szemkontaktust... :D Hát nem kellett nekik arcpirosító... élveztem nem kicsit. Amin meglepődtem, az egy angol kiscsaj volt. Chelsea a neve és egész végig csak mosolygott rám, sőt ahogy elnéztem egész nap. hoppá... most már az angolok szépérzékében is kételkedem. :D

De viszonylag gyorsan eltelt a nap. Este még elmentem valami vacsorafélét venni a tescoba, mert lassan a szendvics látványától is hányok! Vettem joghurtot, meg muffint... jól esett de ha így folytatom vissza fogom szedni a kilókat. Valamit el kell kezdenem magammal mert amióta munkahelyet váltottam azóta töredéke a mozgásom. Ezen még elgondolkozom! Lehet nekiállok gyúrni, mert nyáron úgy is megyünk Ibizára a srácokkal és addigra kell a kockahas... A lányok majd arról eszik a pogácsát... :D :D :D

Reggel 5... csörög az óra. Csak még 5 percet kérek. Kb hajnali kettőkor sikerült elaludni. Még mindig nem nekem való a koránkelés... Valahogy kivonszolom magam a fürdőig... Vizet... vizet... snitt... Elaludtam? Fél 6 múlt 5 perccel. Aj aj. Pánik indul. Gyors öltözés, csinálok magamnak némi kaját... elcsomagolok némi vizet is. Az élet furcsa fricskája hogy szendvicseket gyártunk egész nap, de nem lehet bent sem enni sem venni ételt vagy italt. Perfect!

A kocsiban még szinte alszom. A lányok már elemükben vannak... Mintha az összes magyar bulvárlap egyszerre beszélne. Túl fáradt vagyok én ehhez... Csak mondják csak mondják... Azon gondolkozom ha ezek meghalnak a nyelvüket majd úgy kell agyoncsapni? Kezdek kételkedni abban, hogy az emberi szervezetben a szívizom a legerősebb... Szerintem a nőknél van egy másik alternatíva is...

Odaérünk. Kiszállok a meleg kocsiból... Brrrr hideg van... Kb 6 fok árnyékban. Ez nap közben akár 8 ig is emelkedhet. Apró szemű szúrós eső esik., az a fajta amit szinte észre sem veszel először csak mikor már szügyig áztál. És hogy ne legyen ennyire egyszerű a képlet még a szél is fúj.. így olyan helyekre is eljut az esővíz ahova nem is gondolnád...

Mind1. Bemegyünk, beöltözünk. Adjunk a melónak... Puska kellett volna a melóhoz hogy ismét Ponyvaregényes anekdotával éljek... Átfutott az agyamon hogy van e a folyamatos locsogásnak rekordja? 

Szétosztjuk a csapatot. 8 nő 3 fiú... az egyik szalagra beteszek 6 nőt, meg a Sanyit.. Ő meg bírja a kiképzést mert pesti buszsofőr volt... 

Hozzánk került a nagyfőnök, az egyetlen értékelhető csaj Kata, és Bálint. Ez így kellemes lesz. Nyugodt tempóban látunk hozzá a munkához. A lányos szalag már pörög. Valaki bekapcsolja a zenét... végre... És nem a Tuch Fm szól... Van isten! valami CD megy. Pont fasza. Ütemes zene és elég hangos hogy elnyomja a zsibongást. Egész belejöttem a melóba, már ütemre rakom a cuccokat is. 

Délután 2 kor vége. Haza, mosdás, ágy... snitt.... 

Este felébredek. Laptop, gmail, facebook, skype semmi... snitt....

Most újra megébredtem. De már megint álmos vagyok.. Most blog és snitt.... 

 Hétfő, kedd bank hooliday itt angliában. Megünneplik a királynő 60 éves uralkodását illetve a második nap csak simán summer hooliday azaz nyári szünnap... így sokaknak 4 napos a hétvége. Nekem sajnos nem. A bevándorló meló egy kicsit más. Mi holnap már megyünk dolgozni, és rendesen megyünk jövő héten is. 

Az angol nemzeti tudatot mi sem példázza jobban mit a következő kép.

A felirat: "Brittnek születtem, brittként halok meg". A helyzet pikantériája az, hogy mindez a pakisztáni negyed közepén. Olyan mintha valaki a cigányputri közepén egy árpádsávos zászlóval vonulna fel miközben Kárpátiát énekel... De itt ebből sincs gond. Valahogy a bevándorlók is tisztában vannak vele, hogy az ország ahova jöttek nem nem a sajátjuk... 

Ezért szeretem én az itteni rendszer. Itt nem úgy van, hogy bemondásra, bőrszínre, vezetéknévre jár a segély, hanem igenis dolgozni kell. Melót pedig aki akar talál. Persze nem bankigazgatónak veszik fel hanem először alul kezdi. Olyan munkát kell elvállalni amit az eredeti angol nem. Igen alja munka ez... De ha már dolgozik, akár csak minimálbéren akkor is megél. VASTAGON. El tudja tartani a családját, ki tudja fizetni a csekkeket, albérletet... 

Ha dolgozik és van gyermek akkor az állam is odateszi magát mert ADÓFIZETŐ!!! És az állam az adófizetőkből él. Ezt megértették és a segélyezésre fordítható pénzből inkább munkahelyeket teremtettek... Furcsa hogy itt nem a mutyizás megy? Lehet így is? Sajnos posztkommunista vezetőink nem látnak el idáig. 

Sokan gondolták, mondják hogy itt kint mennyivel drágább az élet...

HÁT A LÓFASZT!!!! Kedves barátaim...

Az itteni havi minimál kereset 1400 Font. Egy új Opel (Tudom Vauxhal) Astra kb 8-9 havi teljes fizetés. Ez otthon mennyi is? kb 4 éves teljes fizetésünk. De az autó az luxus (otthon). Nézzünk mást. Axe tusfürdő, Colgate fogkrém, dezodor(márkás) itt egy font. A legcsóróbb is egy órai béréböl minimum 6 db ot vesz... Az otthoni bér ha nettóban eléri a a fogkrém árát már jó.

Hát ezért szarok én a nagy magyar nemzeti öntudatomra. Amikor a saját országomban nem jár nyugdíj, TB ellátás, stb... Jó lesz nekem az angol nyugdíj is...

Tegnap este osztottam szoroztam. Forgolódtam mit kellene tennem. Jó lett volna valakivel beszélni, tanácsot kérni de mégsem tettem...

Reggelre kitisztult az agyam. Felpörögtem és döntöttem. Ha már egyszer úgy hozta az élet, hogy váltani akartam és minden lehetőség adott akkor miért ne? Mit veszíthetek? Szóval aludtam egy nagyot, néztem ahogy Balázs hullafáradtan elmegy a kötelező túlórájára... Én már máshol fogok ma dolgozni. Végre nem kell az acélbetétes cipőt felhúzni, melósgatyát, és melóspólót ölteni... Csak simán utcaiba elmegyek és kész. 

A hely nem volt számomra teljesen ismeretlen. Kb két hónapja már voltam ott egy napot. Az akkori kép várt most is. Viszont jelentősen cserélődött az emberállomány. Akkoriban kb 20 an dolgoztak ott... nagyrészt nők, 45 év felett.... Hát most meglepetés ért... fiatalítottak rajtuk. Az őszintét megvallva meg is értem mert a legutóbbi hímzőegylet munkasebessége töredéke volt a mostaninak. Sajnos a minőség nem változott... Aki látta már az angol nőket pontosan tudja miről beszélek... Maradjunk annyiban, hogy az igen ritka kivételtől eltekintve... hmm hogy is mondjam nagyon finoman... Szóval nem szépek... (és most tényleg nagyon finoman fogalmaztam). 

Viszont ahogy hallottam teljesen más világnézetük van mint amihez én hozzászoktam! Szerencsére abból indultak ki hogy senki nem beszélt angolul azok közül akik idáig ott voltak és így nyugodtan beszélgettek. Én meg nem reklámoztam, hogy szinte mindent értek amit beszélnek... Főleg mivel mint új "hús" én voltam a téma... :D hát ez beszarás... Azért egy kicsit zavarban voltam mikor mentem alapanyagért és azt beszélgették mögöttem hogy melyik hogyan fixíroz engem... Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy Adonisz de most valami olyan közegbe kerültem ami furcsa... Mindig is vágyam volt tudni, hogy mit is gondolhatnak mások rólam... hát most a tudatlanság álcájával ezt sikerült elérnem... 

Azt gondoltam, hogy még hagyom pár napot had beszélgessenek, és ha megint valami hasonló téma lesz, bekapcsolódok a beszédbe... na azokra a fejekre leszek kíváncsi... :D

majd beszámolok arról is! üdv mindenkinek

 Úgy döntöttem ma kemény leszek mint a fagyott egér!!! És az is voltam. Bementem melóba és megkerestem a manageremet! Mondtam neki, hogy nagyon köszönöm a lehetőséget, de nekem ennyi. itt vannak a cuccaim. Kulcs, kártya, arm. Ennyi. A póriumtól a kijáratig kb 30 m a távolság. Addig 3 manager próbált meg rávenni hogy maradjak. 1 nap gondolkozási időt kértem, értelmesen mindegyiknek elmondtam, hogy ez így nem működik nálam. Aztán fogtam magam és leléptem. Milyen az én szerencsém? 15.34 re kint voltam a kapun. Elvileg egész előtt 7 perccel itt a busz. Azt lazán elérem de ha nem akkor is 16.08 kor jön a másik... Hát egyik sem jött... 16.45 kor még a buszmegállóban vártam hogy legyen már valami... egyszer csak megáll mellettem egy bazni nagy Jaguar. Ablak lehúz és a nagy-nagy főnök int hogy üljek be... Aztapicsa... Ebből mi lesz? Mindegy gyáva népnek nincs hazája, meg vesszenek a nyúlbéla turisták beszálltam... 

Itt jött a meglepetés. Tudta a nevem, és azt is hogy ma léptem ki. Éreztem hogy szorul a nyakam körül a hurok... Most ebből mi lesz? Egy szlovákiai nagyfőnök a frissen kilépet alkalmazottját viszi haza... De teljesen normális volt. Megkérdezte hogy miért, erre neki is elmondtam amit a többieknek. Ő is megkért hogy ha tudok akkor gondolkodjak még rajta. Megígérte hogy heti két szabadnapot kapok, és változtatnak a dolgokon... Szó szerint kedélyesen elbeszélgettünk hazáig. Hát ez nem semmi... Tőle is 1 nap gondolkodási időt kértem. Lesz ami lesz.

Ma este beszélek egy másik munkáltatóval... Elvileg már holnap tudnék kezdeni. Egy kicsit más mint ahogy otthon mennek a dolgok! Majd kiderül. Este még osztok meg szorzok és kiderül. Meló nélkül nem maradok azt már látom. Sőt ha most összejön pár dolog akkor a weboldalas bizniszt is beindítom! 

Na jó nem álmodozom tovább.. vissza a földre... Holnap minden kiderül. Addig még gondolkozom...

  Kezdem egyre nehezebben viselni a pihenés hiányát. Több mint egy hete folyamatosan dolgozunk. És a legközelebbi szabadnap hétfő, kedd... Azaz meglesz a 14 nap. De hogy ne legyen annyira könnyű az élet, arra a két napra be kell mennem a szendvicsesbe besegíteni, utána meg ugye szombatig megy a rendes tesco s hét... akárhogy is számolok 20 nap egyben. Ebből nem kevés a sima 8 óra helyett 12 óra... Ma is hajnali 2.30 ig leszek. Akkor hogy jutunk haza? 

Fokozottan érzem, hogy fizikálisan és mentálisan is kezd sok lenni. Egyre inkább érzem hogy valahogy ki kell törnöm ebből az ördögi körből... de hogyan? váltsak melót? jó kérdés....

Gyorsan még leellenőrzöm az e-maileket meg a facebookot... persze hogy semmi... Viszont Blájennek üzenem hogy fasza csávó! 

Hogy miért érzem kutyának magam? Vagy inkább kutyául? Erre a meló a legjobb válasz. Harmadik napomat nyomtam túlórába, az ugye édes ráadás, hogy ma is reggelre kellett menni, holott délutános lennék... Én meg rühellem a reggeli kelést. Bemegyek melóba, csavarom a targoncának... Odajön a délelőttös manager és közli, hogy ma is túlórázok... Próbálom neki elmagyarázni, hogy hatodik napom egyfolytában, és eddig is nyomtam a túlórát de megerősített benne hogy ez nem kérdés/kérés volt mert akkor lenne választási lehetőségem. Estig maradok és kész... fasza... mindegy ez is eltelik egyszer és holnap már nem kell reggel kelni...  

Megkapom a következő megrendelést... sörök... 30 db félliteres sör egy dobozban... nah ilyenből kell kézzel megpakolni 3 kalodát... az kb 1300 kg fél óra alatt... ó hogy mennyire gyűlölöm a focit (valami VB, vagy Eb vagy miatök van itt és mindenki sörözik a focira...) már azt sem szeretem aki a focit szereti... 

A nap hátralevő részében még megmozgatok vagy 10 tonnát... finom. Hullafáradtan esek haza. Gyors fürdés, és bezuhanok az ágyba... telefon kikapcsol, teljes nyugalom... Sajnos Balázs nem így gondolkozott ami a telefont illeti. Este nyolckor csörgött is hogy holnap is túlóra..  12 órát megyünk... és választásom itt sincs... 

Kicsit kezdek besokalni... 

Azt hiszem eljött az idő, hogy körülnézzek valami más meló után! Ebbe csak tönkremegy az ember, és még nincs is itt az olimpia... Akkor mi lesz velem? 

Az otthoni dolgaim sem alakulnak jól. Kedves és népes számú barátaimnak üzenem, hogy néha azért küldhetnének üzenetet, emailt, vagy esetleg megereszthetnek egy telefont. Az rendben hogy olvassák a blogot és tuják mi van velem, de én semmit nem tudok róluk. Engem is érdekelne mi van otthon, hogy finom e még a magyar paprika és kolbász???

Ígértem, hogy vasárnap jelentkezem. Hát itt vagyok. Hogy történt e velem valami érdekes? Azon kívül, hogy félholtra melóztam magam nem sok. Pénteken fostam, hogy rettentő túlóra lesz. Hát ez nem jött be... Fél 1 kor engedtek el minket. Fellélegezve értem haza... már csak a szombati óráimat kell letudni és jöhet a pihenés... Úgy gondoltam a szombati napom maximum 5 óra lehet... Bementem nyomom a melót.. szünet előtt kb 1 perccel jön az üzenet hogy húzzam a belemet a menedzseri pódiumhoz! Na fasza... pont mentem volna szünetre. Odaérek, már várom a lebaszást. De csak flegmán közlik, hogy ma maradok túlórázni! Igen??? Igen, a Balázs már felírt benneteket... na fasza... megyek szünetre...

Szünet után találkozom Bazsival és közli, hogy maradunk túlórázni, meg másnap (vasárnap) megyünk dolgozni is. Nah azért alakul a hétvége. És így is lett... Ma délig csavartam a targoncának. Hazaérek, fürdés és indulás a kínai étterembe! Megint akkorát kajáltam, hogy szinte gurultam... Hihetetlen, hogy ez egy kínai étterem... Nem az a fajta "kici", "occó" féle. És ami a legérdekesebb angolul nincs akcentusuk! Tökéletes angolsággal, és visszafogottan szolgálnak ki... 

Hazaérve kajakóma. Szinte majdnem elaludtam... Ekkor csörög a telefon... Hétfőn a délutános műszak helyett, reggelre kell mennem! MICSODA??? Ó hogy.... áhh mindegy.  Végül is még csak 6. napja nyomom a melót... Pihenni meg minek???

Röviden ennyi történt a hétvégén... most megyek és beszédülök az ágyba... 

Úgy látszik a jó idő tartós lesz. Nem vagyok én ehhez hozzászokva... Szinte fullaszt... Az a fajta amikor nem süt közvetlen a nap mégis mikor kimész azt érzed hogy szinte nem kapsz levegőt... lépek pár lépést és máris megjelenik az első pici izzadságcsepp a hátadon és elindul lefelé... Nem tudsz mit tenni... magas páratartalom fojtó meleg...

Ezekkel az érzésekkel indultam reggel melóba is. Még szinte félkómába ültem be a kocsiban számomra fenntartott bal első foteljába... Hát igen a C5 ről sok mindent el lehet mondani de az biztos hogy kényelmes. Annyira fáradt voltam, hogy nem is elemezgettem, vajon hány sebből vérzik szegény autó. Tudom, hogy gatya alatta a futómű, hintázik és kóvályog az úton, fék gyakorlatilag nincs, rángat a motor... de most ebből semmit sem vettem észre... csak suhantunk a végzetem felé... a sok sárgagyilkos (targonca, LLOP ) világába ami csak arra vár, hogy magába szippantson. Baljós előjelnek tegnap ezért küldtek egy SMS t hogy ma aztán leszáll a tököm is annyi meló lesz. Wellcome... 

De legalább nem hazudtak, nagyon kemény nap volt... Habár az előbb említett, nemes de mostanában nem sok rendeltetésszerű élvezeti értéket adó testrészem a helyén maradt...  

Alig vártam már a meló végét, hogy leteljen ez a rémálom... magamban megfogalmazódott hogy ennél szarabb nem nagyon lehet... De ugye mint tudjuk az élet azért tartogat meglepetések, és persze mindig akkor szarik valaki a müzlibe mikor jól érzed magad... Velem is így volt. Hulla fáradtan várom a blokkoló óránál a fél 3 at... már csak 4 perc és szabad vagyok... És jönnek a hírek... Imi (hűséges sofőröm) bent maradt túlórázni, pánik indul... Hogyan megyek haza. Még szinte ki sem bontakozott bennem a gondolat mikor jött a kegyelemdöfés. Holnap kötelező 12 órás túlóra mindenkinek!!! Hát kössz... a felismerés hogy holnap valószínűleg megdöglök ismét verejtékcseppeket eredményezett a hátamon és talán egy halvány kis barna folyamot egészen a bokámig... 

Szóval délután rá kell pihenni a dolgokra. Pedig épp kezdtem lejönni a szerről (napi 1 l energiaital), és reggelizni is kell...  Kaja meg nincs... Szóval este 7 kor irány az ASDA. 

Az utcára kilépve ismét megcsap a hőség... Végigmegyek a pakisztáni gettón. Gyerekek az utcán rohangálnak és valami bottal ütik egymást. Sok sok kis wannabe terrorista ott rohangál, mindenféle (remélem) játékfegyverrel. Az idősebbek hordákba tömörülnek és megtámasztják valamelyik boltnak, vagy gyorsétteremnek a falát... Már nem is számolom hogy a 20 perces gyalogút alatt hányszor futottam bele jellegzetes illatfelhőbe. 

Megveszem a saját kis kenyeremet, felvágottat és energiaitalt. Mint a magát győzködő drogos... Menni fog. Csak még holnap egy kicsi. Kell szükségem van rá!!! Egyébként lehet hogy csak bemesélem magamnak de jobban megy tőle a meló. De majd kiderül. Ha holnap végleg kifinganék akkor nem segített! :D

Kellemes estét nektek. Szerintem vasárnapig nem jelentkezem.... 

El sem hiszem, hogy Angliában vagyok... A szobában több mint 25 fok van és mellé 73% páratartalom... szinte rosszul érzem magam. Pár napja megérkezett hozzánk is a nyár.

Valószínűleg a főnökeim is véteknek tartották, hogy ilyen szép időben sokat bent dolgozzunk ezért ma is elküldtek haza minket 11 kor. Ezen a héten nem szakadtam meg.. De most nem is bánom. Jól esik a lazítás. Hazajöttünk és egy hirtelen ötlettől vezérelve rákívántam egy sörre. Balázsnak sem kellett puskát tartani a fejéhez. Elkísértük  Attilát a buszig - szegény indult melóba - mi pedig bementünk a Lord Burtonba.  Tikkasztó meleg és hatalmas élet. A kerthelység tele fiatalokkal. Na végre egy kis élet. Finom hideg sör, napernyő, jó idő és rengeteg ember. Mintha a Balaton parton ülnék valami elit krimóban.

Egyszer csak egy 20 év körüli ránézésre is kocka srác, a nagyapjával betévedt. Pont a mellettünk lévő asztalhoz ültek, azaz az öreg majdnem eset... Már nem tűnt szomjasnak... És miért is ne folyamatosan járt a szája. Balázs meg valamit válaszolt neki... na itt már el voltunk ásva. Rövid monológ után megkérdezte honnan vagyunk. Magyarok vagyunk. A kocka gyerek Angol létére a térképen el sem tudta helyezni. Az öreg tudta és csak ennyit mondott "Gippsy land"... Na fasza... Már nem az első külföldi akitől ezt hallom a söröknek a hatására a mi nyelvünk is megeredt és kb fél órán át próbáltuk az öreggel megértetni hogy a bor az nem ott kezdődik amit ő iszik mert az lenyelhetetlen... Végső elkeseredettségében még bedobott egy Sangria t... Hát vazze ezt is elkúrtad... Az női pia... parttalan vita kezdett kialakulni ezért inkább továbbálltunk. Hazafelé egy kis bevásárlás a vacsorához. Elég volt már a pizzából, inkább vettünk hamburgernek valót :D

Bezabálva, kicsit a meleg és a sör hatására egy akkorát aludtam... Muszáj is lesz most folytatnom. (még szerencse hogy megjelöltem hol hagytam abba :D ) szép estét mindenkinek!

 Magamnak (és a blogolvasóknak) tett ígéretemhez híven ma elmentem egy kicsit fotózgatni. Nem vagyok egy nagy művész, de szeretem. Megnyugtat, felszabadít és eltereli a gondolataimat. Most pedig erre volt szükségem. 

Délután 3 óra és Balázzsal felkerekedtünk. Szabadba vágytunk. Az idő csodálatos, egy szál pólóba is melege van az embernek! A tesco mellett kell lemenni a folyóhoz...  Rengetegen voltunk a szabadban. Jó volt látni, hogy a halvérű angolokra is hat a szép idő. Hatalmasat sétáltam. Szinte hihetetlen, hogy mindenhol rendezett a környezet. a fű mintha lézerrel vágták volna, a virágágyások gondozott és érintetlen állapotban. 

Leültem a folyópartra és egy olyan hattyúsereg indult meg felém, hogy szinte megijedtem. Úgy megszokták már az ember közelségét és azt hogy senki nem bántja őket, hogy karnyújtásnyira jöttek hozzám. Várták a kaját. Hát az pont nem volt nálam. 

Hazafelé végigjöttünk a városon, és az egyik forgalmas téren leültünk. Ezer ember az utcán és elkezdtem gondolkozni, hogy magyar szemmel mennyire furcsák. Olyan mintha mindenki torz lenne. Szinte megijedtem tőlük...

Hazaértem, lepihentem majd olyat tettem amit pontosan 1 hónapja és 1 napja nem... Ettem egy kebabot. Sajnos most nem volt olyan társaságom mint legutoljára de az íz fenomenális volt. 

És pár kép nektek a mai utamról:

Egy húzós szombat után lazítós vasárnap következett... Múlt héten vasárnap úgy indultunk be a városba, hogy most aztán akkorát zabálunk a kínaiba, hogy leszakadjon az asztal sarka. Hát egy Xbox 360 keresztülhúzta a tervet... a srácok nem bírtak magukkal... "ÉRTSD MEG EZT MEG KELL VENNI!!!" Hát jó.. megértem. Szóval baljós előjelekkel de most vasárnap ismét elindultunk. Akkorát eszünk... Dél lesz 10 perc múlva.. még van bő fél óránk. Addig nézelődjünk a plázákba... És persze megint jött a roham... Kell a konzolhoz egy kormány... meg akkor már egy két autós játék. "Váááá ez már mióta meg akartam venni... "

Kb 5 perc után én úgy döntöttem hogy, inkább az üzlet előtti padon nézelődve várom míg a két gyerek(?) kivásárolja magát. Ekkor már elkönyveltem, ma sem lesz újabb merénylet a gyomrom ellen... marad a pizza meg a szendvics. Így is volt. Aztán este nosztalgia "Szomszédok sorozat" nézést tartottunk... Mennyire retró!!!!

Nem sokat aludtam az este sem.. Reggel 5 kor talán fáradtabban keltem mint ahogy lefeküdtem... A kocsiba beülve hangosan megjegyeztem hogy adja az ég hogy ma ne legyen sok meló és hamar eljöhessünk. A többiek sem voltak ellene. Beértem melóba, erőt vettem magamon és felszálltam a targoncára... 16 tonna... Fekete szén... 

Kb fél óra múlva jött az üzenet. "Earley logoff possible!" EZAZ!!! Már csak oda kell érnem... Eldobtam mindent és kinyomtam a targonca szemét.. úgy csavartam el a többiek mellett mint sérült vadkacsa mellett a tu147 es... Odaértem, van még hely! YESSS!!! Irány haza. Fél 8 ra ismét ágyban... Délután 1 kor kelés... Frissen és kipihenten keltem. Végre... Ekkor jött a második kívánságom... miközben kotorásztam elő a telefonom azt kívántam, hogy holnap (kedden) legyen szabadnapom... Megvan a telefon... kikapcsolva... B@ssza meg... Sebaj plusz 2 perc... Indulj már el... Wááááá csak jöjjön sms, csak jöjjön sms.... még semmi... nem tért még magához a délkoreai veszélyes hulladék (csúfolják samsungak is). Lassan telik minden másodperc. Tipikus az az érzés mikor nézed a másodpercmutatót és minden egyes lépése, minden kicsi kattanása olyan mintha a fát vágnának a hátadon... lassú és fájdalmas... Hát nem jött sms!

Egy napra egy kívánság is elég. Azért az 50%!!! :D Mindegy, legalább mind a hárman ma szabad naposak vagyunk és elmegyünk egyet csavarogni... Beültünk a belvárosban egy parkra néző pub kerthelységébe. Fejenként egy sör, napsütés, és fenomenális nyugalom. Beszélgettünk és nagyon jó volt egy kicsit kizökkenni a napi szürkülésből.

Hazafelé még vettünk némi kaját! Palacsinta lesz a vacsora... Ekkor megnézem a telefonom. 1 sms!!! No mi a fene??? "You have day off tomorrow!" Beszarás!!! Ezaz. Akkor holnap sem megyek! Ma idáig minden sikerül!!! Egyből el is kezdtem kívángatni. Hátha még bejön valami!!! :D 

Fejenként 2 nagy szatyorral lépünk hazafelé a srácokkal mikor eljön mellettünk két raszta és cseppet sem fehér srác... A parfümük "Eau the CANABIS!!!". Olyan szagot húztak maguk után hogy megmondtam melyik házból jöttek ki. Mondjuk nem ritka ez itt hogy belefutok egy egy ilyen felhőbe, de ennek neki tudtam támaszkodni...

Holnap ha jó idő lesz akkor kimegyek kicsit fotózni a parkba! Végre élesben tesztelhetem az új cuccokat! 

Vidám és szép estét mindenkinek!!!

Furcsa volt ez a mai nap. Hamarabb kellett mennem dolgozni, mert "fucking busy day" volt a mai. Nem is engedtek el egyből meló után. Enyhe túlóra után hullafáradtan értem haza...

Netezgettem, nézelődtem és elmélkedtem. Van egy pont az életedben amikor rájössz, hogy a ház ahol felnőttél már nem az otthon... csak egy hely ahova letehetem a szarságaimat. Egyszer csak vége lett az édes otthonnak. Azon a szép napon mikor elköltöztem, hirtelen megtörtént és vége lett.... tudom sosem kaphatom vissza. Honvágyam van egy olyan hely után ami nem is létezik. Talán ez a fejlődés útja??? Hogy mindaddig nem érezhetem ezt újra amíg meg nem teremtettem a magam új otthonát? Megteremteni a családodnak, a leendő gyermekeidnek... Akár egy örök körforgás... Hiányzik ez az érzés... Talán erről szól a saját család....

Úgy érzem honvágy tekintetében eljutottam a második mélypontra azóta amióta kijöttem. Nem szeretnék már újra otthon küzdeni az éppen hatalmon lévő diktátor rezsimmel, csak azért hogy másnap is éljek, de valahogy jó lenne átmenteni ide az otthon (még megmaradt) dolgokat, érzéseket, kapcsolatokat.

Furcsa ambivalens vívódás zajlik most bennem... Tudom ha hazamennék egyrészről jó lenne mert a szeretteim boldogan fogadnának, és bennem is megváltozott sok dolog, másképp állnék én is az otthoni emberekhez. De folyamatos lelkiismeret furdalásom lenne mert szeretek itt élni. Szeretem ezt a szigetet amit Angliának csúfolnak (inkább Lengyia, vagy Egyesült pakisztáni-legyel királyság), szeretem a fos ecetes kajájukkal, a kibaszott artikulálatlan beszédükkel együtt. 

Szóval most őrlődök egy kicsit... de nem baj, megoldottam már nagyobb dolgokat is. Ha reggelre nem múlik el akkor tartok egy kis "gyógyvásárlást"... biztos szükségem van valami abszolút felesleges és értéktelen vacakra... 

 Tegnap panaszkodtam, hogy nem történik semmi érdekes velem... hát este történt... Csak kívánnom kell és teljesül? Szóval estére lefogyott a feltöltőkártyás gáz. Gondoltam sebaj, elmegyek feltöltöm hogy főzni és fürödni lehessen. Este fél 10 körül szépen átballagtam az üzletbe és töltöttem 15 Fontal. Nem volt nagy élmény a szakadó esőben és szélben sétálgatni... pedig ha tudtam volna...

Hazaértem, és bedugtam a kártyát az órába. Megnyomtam a piros gombot ahogy írja a leírás. Semmi.. Újra próba.. semmi. No ez nem jó játék! felhívtam az ismerősöket hogy én vagyok e jobb szélen a balfasz vagy itt valami szivat. Még vagy ötször megpróbáltam persze semmi eredménnyel. Nah mondom fasza, átrázott a paki boltos srác. Akkor irány vissza a boltba. Bemegyek (még jó hogy éjfélig nyitva van), vázolom a helyzetet. Elkéri a kártyát, bedugja a terminálba, és mutatja hogy 15 Font rajta van, és hogy az óra lesz a ludas... Hazaérve azért még megpróbáltam párszor. Persze semmi eredmény... Este 11 óra. Felhívom a szolgáltatót. Ígéretet kapok hogy másnap reggel (azaz ma) jönnek. Ez így is volt. Jött a srác és 5 perc diagnosztika után komplett órát cserélt... Ez fasza csak éppenséggel új óra, ahhoz új kártya is kell amit csak a szolgáltató küld ki postán. Addig van rajta 10 Font azt osszuk be. Na erre kíváncsi vagyok mikor lesz belőle valami.

Ma reggel közben folyamatosan zaklatnak a melóhelyről hogy menjek be túlórázni korán mert nagyon sok meló van. Hát ahogy tudok megyek. De nem sietek. Nincs kedvem... 

Ma nagyon gyorsan vég lett a melónak. Nem is baj, legalább egyedül vagyok a szobában. Összepakoltam egy kicsit (már amennyire a helyzet engedi, a srácok azért nem könnyű esetek). Gondoltam lefekszem egy kicsit aludni, de nem ment. 

Megjött megint az esős idő. Fáj a fejem, levert vagyok, és nincs kedvem semmihez. Mostanában túl sok érdekes dolog sem történt.. Akkor minek is írom ezt a posztot? Talán csak az otthoniak kedvéért, hogy megnyugodjanak jól vagyok. 

Nézegettem a telefonomban a fényképeket, és kategorizáltam őket... Egy két ismerősnek küldtem belőle. 

Azért elkezdett hiányozni pá otthoni dolog, főképp a szeretteim, a kaja és a finom borok. Elgondolkoztam rajta, hogy teszek egy pár napos villám látogatást otthon, de aztán lemondtam róla. Az első 3 hónapban úgy sem nagyon adnának szabadságot, meg inkább gyűjtögetek egy kicsit. Nyáron úgy is Ibiza a cél...  oda meg azért nem át némi cash. 

Mindenkinek kellemes péntek estét és aki nem dolgozik szombaton annak jó pihenést! Én holnap is megyek.

Tegnap nem volt semmi életbevágó dolog. A szokásos reggeli rutin. 10 kor kelés, irány a város.. Bevásároltam némi kaját meg nem bírtam ki és vettem magamnak egy fehér Lonsdale pólót is...  Aztán meló. Haladtam vele mint atomfelhő. Igaz megittam kb 1L energiaitalt de legalább jó eredmények születtek.

Este valahogy nem ment az alvás. Kb 3 kor aludtam el és olyan baromságokat álmodtam, hogy azt már cirkuszba kellene mutogatni. Hajnali négykor úgy ébrettem ahogy a tinédzser gyerek fekszik le aludni. Összegyűrt paplan, ömlik rólam a víz... csak én nem a saját örömszerzéstől néztem így ki... Szóval szar éjszakám volt... De nem baj ez is eltelt.

Ma is szokásos kör volt. De ismét meglepődtem az angol mentalitáson. Elmentünk Attilával az ASDA ba reggeliért és meglátott egy elemtöltőt 4 db aksival. 5 Font!!! Ez picsa. Vegyük meg. Bevásároltuk még a maradékot majd az önkiszolgáló kasszánál derült ki hogy mégis csak 10 Font. Kicsit értetlenkedtünk mire odajöttek segíteni. Vázoltam a szitut... elküldött egy fiút nézze meg. Megnézte és kiderült hogy rossz sorba volt visszarakva de természetesen megkapjuk az 5 Fontos áron... Sokszor elnézést kért a hibáért és hogy rabolta az időnket. :D WOW!!!! 

Úgy érzem otthon flegmán odavágták volna, hogy ha kell akkor ennyi az ára ha nem akkor ne tartsam fel a sort... Valahol itt a különbség Magyarország és egy nyugati civilizáció között... Hibátlan. Ez kell nekem ezért jöttem ki. Itt felfogják, hogy fogyasztói társadalom van és abból élnek, hogy az emberek ott vásárolnak. 

Új őrültséget találtunk ki a srácokkal. Van itt a közelben egy kis reptér és lehet ejtőernyővel ugrani!!! Nah ez az amit mindig szerettem volna kipróbálni. Igazából nem is vészes az ára 1 hét alatt megvan... Kiválasztunk egy szép napos hétvégét, veszünk fejenként egy videókamerát és hajrá... Gerrroooonnniiimmmoooooooo....  lehet hogy úgy löknek majd ki a gépből de akkor is megyek!!! Tuti buli lesz!!

Szép napot nektek!

Fogyasszátok egészséggel. Szóval indítsd el a videót, hangot rá és úgy olvass tovább!!

A mai nap meglehetősen keményre sikeredet... A délelőttöt már írtam... miután túl voltam a megrázkódtatáson elindultam melóba. Felszállunk 13.08 kor a buszra ez ugye azt jelenti hogy 14.10 re ott vagyunk az ipari park bejáratánál.. Hát nem... ebbe a müzlibe is beleszart valaki. Késésben voltunk. 14.17 kor még gyalogoltunk a meló felé rohamléptekben. Szerencsére beértünk.  Délelőtt jött egy SMS, hogy általános audit ellenőrzés van a raktárban szóval minden szabályt be kell tartani. Ez szép meg jó de akkor ne várják a teljesítményt. Annyi szarakodás van hogy minden körhöz hozzá lehet adni plusz 5 percet ami legjobb esetben is csak 85% os performacehoz vezet. Az meg ugye kevés. Nem baj a szabály az szabály. Jöttek is a szarabbnál szarabb eredmények. Kaja után jött az üzenet is az AMT-mre. "puss your performance". Hát köszi. Megnyomtam jó is lett viszont pont leszartam a szabályokat. 10.27 kor jött a megmentő üzenet. Vége a szaknak. ahhh

Kifelé rohanás, hogy ha van céges busz legyen helyünk... Hát más is így gondolkodott mert nem jutott. Összeálltunk 6 an és rendeltünk egy nagy taxit. A gond akkor kezdődött mikor ki kellett szállni. Szinte nem bírtam megmozdulni. Akkor éreztem igazán hogy mennyire kemény nap is volt a mai.

Hazasétáltunk és most itt blogolok. Nektek... Szóval ilyen jófej srác vagyok :D

De most fürdés és schlanfen....

Reggel 10. Kelek. Álmosan kivonszolom magam a fürdőbe... Rendbe rakom magam majd vissza az ágyba. Jön a főbérlő a pénzért... Ok már vártam őket  a hétvégén is. Semmi gond. Gyors email ellenőrzés. Áhh most sem írt senki. Nem baj, legalább nem kell aggódni semmiért. Másik email. Nocsak? Visszaírt akitől vettem a szar töltőt a fényképezőhöz. Sokszor elnézést kér és küldi az újat! Ezt már szeretem!!! 

Közben befut Attila is, (3. szobatárs) és újságolja, hogy jön ki a húga is. Wellcome! Segítsek már neki jegyet venni. Persze semmi gond. Elkérem az adatokat, bankkártyát. Szombati járatra megvan a jegy. Jön az ellenőrző email. Olvassuk és mit látok? Elgépeltem a nevet.... Alma helyett Alam ot írtam... Hogy b@ssza meg. Pánik indul! Gyors keresés a ryanair oldalán... Semmi kontakt telefon. A net kidob egy számot. Felhívom... ki van kapcsolva. Hogy ez az én szerencsém... Próba online! Áh itt megtalálom, Név változtatás, beírom az adatokat, mehet...  Óhh hogy a női felmenőitek hiperpigmentált ősi foglalkozást űző térde kalácsát. 37000 FT ot akarnak egy elgépelésért? 

Na próbáljuk meg az Angol ügyfélszolgálatot. Angol oldalon ott a telszám egyből. Felhívom, kicsörög. Menü, belépek.. Ügyfélszolgálatos kedves, aranyos és érthetően beszél angolul. Elmondom neki, hogy elgépeltem a nevet. Elkéri az adatokat,  és mondja hogy megváltoztatta. Megköszöni hogy segíthetett, és udvariasan elbúcsúzik. Nocsak? Ennyi?

Email ellenőrzés újra és megjött a levél. Minden helyes és korrekt. Ingyen és villámgyorsan... No csak ennyi a különbség a Magyar és Angol mentalitásban!!!

Most már nyugodtan mehetek melózni! 

"az előző részek tartalmából" :D

péntek este tervezgettem egy Lutoni és egy Birminghami utat.Sok fényképpel és egy kis kirándulással a városban. Vasárnapra csak a Kínai étterem ismételt meglátogatása volt a biztos pont...

és akkor nézzük mi történt a hétvégén. Szombat hajnali 1-ig gépeztem majd másfél óra alvás után indultunk a reptérre. Mondanom sem kell hogy szinte semmi erőm nem volt. Mire odaértünk már kelt fel a nap de valahogy nem láttam a perspektívát. kb 8 ra otthon voltunk, ismét 2,5 óra alvás és irány a másik reptér. Felvettünk egy emberkét... hát nem is tudom... Első ránézésre full alkoholista... pesti buszsofőr ember, aki  pár óra utazás után szó szerint remegett a cigiért... Nem sok jót nézek ki belőle. 

Délután egy kisebb alvás, majd takarítás következett...

vasárnap. Úgy volt hogy mennem kell szendvicsezni, de hál' istennek megoldották. Szóval elmentem vásárolgatni és vettem magamnak egy cipellőt, meg némi izomregenerálót, hogy jobban bírjam a melót.

Szóval most egy két hónapos kúra következik... kíváncsi vagyok lesz e eredménye. 

majd beszámolok erről is... addig is heads up!

 Sok minden nem történt velem lassan egy hete amit érdemes lenne megosztani a nagyvilággal... természetesen nem mentem át vegetációba csak leginkább a belső dolgokban történtek változások... 

A meló nagyon kemény volt a héten. Hajtottak bennünket rendesen... minden nap úgy ültem be a kocsiba mint aki már a nyugdíjas éveinek közepén jár. Azt hiszem kell vennem egy új lúdtalpbetétet a bakancsomba.

De ha már vásárlás... a szerencsétlenségem itt is kísért.  Vettem a fényképezőmhöz egy töltőt, mert az eredeti otthon maradt. Kb 5 napot vártam rá... Megjött, bedugtam a konnektorba és elfüstölt... kínai vacak... 5,5 font volt... de küldenek másikat. Eldöntöttem, hogy sokkal többet fogok fotózni.. vettem egy új objektívet és egy fotóstáskát is a géphez. :D  most már kezd ütős lenni a cucc... :D

Holnap hál' istennek nem kell mennem dolgozni... így hát elmegyek egyik ismerősömmel a Lutoni reptérre viszünk 2 embert akik mennek haza. Hajnali 3 kor indulás... Nem lesz gyenge. Majd hazafelé a Birmingham i reptér a célpont ahol felveszünk egy srácot. Nem lesz szar kör. Csak azon imádkozom hogy a szerencsétlen Transit kibírja... a lelke kivan már a kocsinak és olyan földöntúli hangok jönnek belőle hogy még az én fostalicskákon szocializálódott ingerküszöbömet is megütötte, és sajnos az "aranykezű" autószerelő Josh barátomkicsit messze van hogy felhívjam... mondjuk ahogy ismerem ez nem lenne akadály... de hát kaland az élet!!!

Ja és a legfontosabb!!! LEHET A VÁROSBAN KAPNI TÚRÓ RUDIT!!!! Meg magyar bort és kolbászt is. Igaz arany áron van (9 font egy üvegkékfrankos ami otthon kb 1,5 font) de megéri!!! Komfortérzet növekedés leírhatatlan... 

Most lassan elrakom magam holnapra, de ha összejön a tervem akkor sok szép képpel gazdagíthatom a blogot! Szépe estét mindenkinek!!!